Szeretteljes, kulturált, káromkodás nélküli beszédet írt az eredetileg Megbékélésmenetnek szánt demonstrációra, de a Juhász Péter elleni ügyészségi akció mindent megváltoztatott, úgyhogy megint kénytelen volt „összebaszni valami szart”. A paródiáiról ismertté vált youtuber, Radics Péter rekfeltált így a múlt vasárnapi Kossuth téri tüntetésen felszólalva egyszerre két dolgora: a belpolitikai helyzetre és arra, hogy az ádáz választási kampányban a közélet szinte már naponta szolgáltat muníciót a politikai kommunikáció durvulására.
És ha indokoltnak is érezzük a káromkodást, az egyre nyíltabbá váló, olykor a trágárságot sem nélkülöző verbális agresszió lecsorog a társadalom mikroszintjeire, hiszen ha nekik lehet, miért ne fejezhetné ki magát hasonlóan durva módon az utca embere.
Ami a káromkodás lélektani oldalát illeti, meglehetősen kontextusfüggő jelenségről beszélhetünk. A különbségek nemcsak a nyilvánosság és a privát szféra, de az egyes kommunikációs helyzetek között is megmutatkoznak.
Segít a megküzdésben, de kerülendő
„Amikor személyközi kommunikációban, például egy párkapcsolati konfliktushelyzetben hangzanak el ilyen kifejezések, az megágyazhat a verbális abúzusnak vagy eszkalálhatja a konfliktust. Ugyanakkor segíthet a feszültségcsökkentésben, a gátlások oldásában is – mutat rá Bajnai Nóra pszichológus. – A káromkodás evolúciósan, az egyén szintjén adaptív szerepe a düh, harag, zsigeri indulatok, fájdalom kifejezésében, ezáltal a szabályozásában rejlik.”
A szakember szerint kontrollvesztett szituációkban, kiélezett határhelyzetekben, így például sportolás közben kifejezetten jó, a teljesítményt növelő hatása is lehet akár egy holtpontnál, amikor intenzív indulatok, érzelmek, kimerültség, primer düh van jelen az illető érzelmi háztartásában, és más eszköz egyszerűen nem áll rendelkezésre.
