"Magyarország belépett a giccskorszakba. Korszaknak ugyebár akkor titulálunk valamit, amikor a mindennapi élet egyik addig is jelenlévő eleme a természeti vagy társadalmi körülmények különös összjátéka nyomán valahogyan túlsúlyba jut. Mégpedig olyan mértékig, hogy ennek figyelembevétele nélkül már semmi nem értelmezhető. Törhetjük a fejünket, hogy ezen az oly sajnálatosan sűrűn lángoktól ölelt kis földdarabon, miért éppen a giccs, ez a mindmostanáig leginkább csak a művészetek világában emlegetett mellékvonulat válhatott oly karakteresen korszakhatározóvá?"

(...)

"A minta: a mázolmány, ami olyan, mintha festmény lenne. Erre a kaptafára született a fércnél sem maradandóbb alaptörvény, ami olyan, mintha alkotmány lenne, a féloldalasan üzemelő ügyészség, ami olyan, mintha pártatlan bűnüldöző szervezet lenne, a kormánypropaganda, ami olyan, mintha közszolgálati média lenne, a trafikmutyi, ami olyan, mintha egészségmegőrzési kampány lenne, a nagybirtokrendszer, ami olyan, mintha kisbirtokrendszer lenne..."

(...)

Persze, ahogy az ilyen anyagnál szokásos, a mai adag holnap már nem elég. Dolgozik tehát a giccslabor, találgathatunk: holnap mivel tematizálják az agyunkat? Vajon mi jöhet még a stadionok, az olimpiarendezés, az olcsó orosz atom, a királyi vár régi fénye után?

A teljes cikk a nyomtatott HVG-ben olvasható.