Az Országgyűlés Költségvetési és Pénzügyi Bizottsága csütörtöki összevont ülésén a képviselők mintha csak ráéreztek volna, hogy egyelőre tanácstalan a pénzügyi irányítás: álmos hangulatban telt a pénzügyminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatása.

A megfigyelőben az a képzet alakult ki, hogy tét nélküli meccsre váltott jegyet. Több erre utaló jel volt; először is kevés képviselő vett részt az ülésen. Ők persze írásbeli felhatalmazással elkóborolt társaikat is helyettesítették, ám mégse túl elegáns a miniszter-jelölti meghallgatást fél házzal vinni.

A szokatlan érdektelenség azért is tetszett meglepőnek, mert elemzők és az

ellenzéki szónokok szerint kritikusnak ítélt költségvetési helyzetben kerül sor személycserére. A szocialista frakció persze, úgy is gondolkodhatott, hogy körülményeskedő procedúra helyett legyünk túl hamar a kötelező gyakorlaton. És az is lehetséges, a képviselők nem tartják elég érdekfeszítőnek, hogy mihez is kezd Veres az elődök által ráhagyományozott szűköcske mozgástérrel, ilyen rövid idő alatt?. Az egyik jelenlévő SZDSZ-es képviselő az ülés előtt lemondóan megjegyezte: „Nem fog történni itt semmi”. Jóslata, legalábbis a bizottsági meghallgatást tekintve beigazolódott: vitától mentes, lagymatag kérdezz-felelek után Veres János végül 14 kormánypárti igennel könnyen vette az akadályt, az ellenzék tíz képviselője udvariasan tartózkodott, harciasságát talán más alkalmakra tartogatva.

A kijelölt pénzügyminiszter óvatos bevezetőjében egyetlen szóval sem bírálta elődeit, mi több, vetített diagrammok segítségével üde képet festett a költségvetésről, és az ország pénzügyi állapotáról. Nem hagyta magát kizökkenteni akkor sem, amikor Tállai András fideszes képviselő arról faggatta, tudja-e, hogy a „száz lépés politikája” mit is takar? Reformokat-e vagy valami mást? Pótköltségvetésre bíztatta a jelöltet, az adópolitikáról kérdezgette, majd személyes motivációira volt kíváncsi, hogy miért fogadta el a felkérést a ciklus végén. Vagyoni helyzetét firtatva pedig afelől érdeklődött, vajon a jelentős erdőterületet birtokló miniszter-jelölt részesült-e vissza nem térítendő állami támogatásban, és felesége készít-e vagyonnyilatkozatot?

Megtudtuk Veres Jánostól, hogy legfeljebb a nagy rendszereket és ágazatokat érintő reformok előkészületei indulhatnak meg a ciklusban; vagyis a kormányzati elképzelések napok alatt sajátos metamorfózison mennek keresztül. Kóka János gazdasági miniszter nagyívű látomásától, a nagy ellátórendszerek gyökeres reformjától rövid volt az út a kijózanodásig. A leendő miniszter – sokak megkönnyebbülésére - az Adóreform Bizottság munkáját  csupán „gondolatébresztőnek” találta. Az adóegyszerűsítésre vonatkozó ajánlásokat ellenben felhasználná, ám ennek módját, részleteit egyelőre nem osztotta meg hallgatóságával. A „Sikeres Magyarországért” hitelprogram részeként a kormány – jelentett be Veres -, már a jövő héten új konstrukciót dolgoz ki, melynek célja: az önkormányzatok és a vállalkozások uniós forrásokhoz juttatása.

A jelölt lesöpörte az asztalról az ellenzék által földobott pótköltségvetési ötletet; majd visszatérve az utóbbi napokban a sajtóban többször is megfuttatott gondolatára, és - csatlakozva a kormányfő „arányos és igazságos közteherviselést” szorgalmazó szlogenjéhez -, megígérte, kiterjesztik az adó-és járulékfizetési kötelezettséget majd egymillió emberre, akik mindeddig elmulasztották ezt. Hogy milyen úton-módon, arról nem esett szó. Egyelőre tehát rejtély, miben és mikor újulhat meg a minisztérium munkája. A folytonosságot nemcsak maga a korábbi államtitkár, Veres képviselheti, hanem a mindig vidám politikai államtitkár, Katona Tamás is, aki „Drazsé” költségvetési zsonglőrködéseihez asszisztált. A Bizottsági ülésen is mosolygott – remélhetjük, tudja, miért.

Mohai V. Lajos