Több elmélet is született már azzal kapcsolatban, hogy miként keletkezhetett az élet a Földön. Ezek közül az egyik, hogy az óceánok hidrotermális kürtőiben jelent meg évmilliárdokkal ezelőtt, míg a pánspermiaként ismert elmélet szerint az élet a Naprendszer bolygói, vagy akár galaxisok között utazva juthatott el végül a bolygónkra.
Ez utóbbi kapcsán fontos részlet, hogy az üstökösök és aszteroidák a mérések szerint tartalmaznak olyan anyagokat, amelyek segítségével összeállhat az élet, így ha ezek eljutnak egy olyan bolygóra, mint a Föld, ott minden feltétel adottá válhat ahhoz, hogy beinduljon a fejlődés.
A pánspermia hipotézisének egyik meredekebb változata, hogy nemcsak az összetevők, de akár a mikrobák is átszelhetik a világegyetemet ezzel a módszerrel. Hacsak nem talál az emberiség egy olyan aszteroidát, ami hemzseg az ilyen mikroorganizmusoktól, akkor nagyon nehéz lenne ezt az állítást bizonyítani, megbecsülni azonban lehet ennek valószínűségét.
Valami hasonlóval próbálkozott Zaza Osmanov, a grúziai Tbiliszi Szabadegyetem tudósa is, aki egy érdekes elmélettel állt elő. Osmanov fordítva kezdett el gondolkodni, és megpróbálta kiszámítani, hogy mennyi port és baktériumot küldhetett a Föld a Naprendszerbe, és mennyi mehetett ebből a Jupiter holdja, az Europa felé – írja az IFLScience.
A korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a Föld légkörében nagy magasságban lévő porszemcsék kozmikus porrészecskékkel ütközve szökési sebességre gyorsulhatnak, megkezdve útjukat a világűrön keresztül. Ez a tanulmány ezt az elképzelést veszi alapul, és azt a nagyon fontos kérdést feszegeti, hogy ha ez így van, akkor a Föld meg fertőzhetett-e meg élettel más égitesteket.
Mivel a földi élet legalább 3,55 milliárd évvel ezelőtt keletkezett, így nagyjából ennyi ideje bocsáthatja azt ki magából az azt tartalmazó részecskéket a bolygó.
A kutató azért is az Europa holdat vette figyelembe, mert a tudósok úgy vélik, élet rejtőzhet a vastag jégpáncél alatt lévő óceánban.
Oszmanov megpróbálta a számításait olyan nagy porszemcsékre korlátozni, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy baktériumokat tartalmazzanak, és olyan ütközésekre, amelyek nem eredményezik a baktériumok pusztulását. Ezután megpróbálta megbecsülni a Földet elhagyó por mennyiségét, valamint azt, hogy ebből mennyi juthat el a Jupiterig, és hullhat végül a holdjára.
Az International Journal of Astrobiology című tudományos lapban megjelent publikáció szerint az eredmények azt mutatják, hogy az Europa felszínére 300–800 trilliárd részecske jutott el. Osmanov szerint ha a biokémiai feltételek adottak voltak a földi élet befogadására, az minden bizonnyal jelen van az égitesten.
A kutatók ugyanakkor megjegyezte, ennek bizonyítása újabb vizsgálatokat igényel, ám nem vethető el a gondolat, hogy ha van is élet az Europa felszíne alatti óceánban, akkor az a Földről származik.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
