Korábbi kutatások kimutatták, hogy amikor az ember nevet, ezt csak kilégzés alatt teszi. Ezzel szemben a csimpánzok mind be-, mind kilégzés alatt nevetnek. A Biology Letters tudományos lap friss számában megjelent tanulmány szerint a csecsemők hasonlóan, kilégzés és belégzés alatt is kacagnak.

A hollandiai Leideni Egyetem, az Amszterdami Egyetem és a University College London tudósai felnőtt önkéntesek két csoportját kérték arra, hogy hallgasson csecsemőnevetést. A 117 tagú első csoportnak azt kellett számolnia, mikor nevetett a baba kilégzés közben, és mikor belégzés közben. A 102 tagú másik csoportnak azt kellett értékelnie, mennyire hangzott nekik a babanevetés kellemesnek és magával ragadónak.

Az adatokat elemezve megállapították, hogy bizonyos szempontokból a babák nevetése jobban hasonlít a csimpánzokéra, mint a felnőtt emberekére, és ennek két oka is lehet.

Az egyik az, hogy a csecsemő torkának felépítése közelebb áll a felnőtt csimpánzokéhoz, mint az emberekéhez. A második ok az, hogy felnövekedve, az őt körülvevő felnőtteket, mindenekelőtt a szüleit hallgatva a gyerek megtanul többféleképpen is nevetni. Az önkéntesek a kilégzés alatti nevetést kellemesebbnek és magával ragadóbbnak találták, mint a belégzés alattit, ez pedig jó magyarázat lehet arra, tipegő korukra miért hagyják abba a csecsemők az ilyen nevetést.

Korábbi vizsgálatok szerint a majmok, de még néhány rágcsálófaj is szokott nevetni. Általában úgy találták, hogy a csoportokban élő állatok használják a kötődés erősítésére.

A friss kutatás arra utal, hogy a csecsemő eleinte a maga természetes módján, automatikus válaszként nevet azokon a dolgokon, amelyeket mulatságosnak talál. Csak később változtat a nevetésén úgy, hogy környezetéhez igazítja.

A kutatók következő terve, hogy hasonló tesztekkel vizsgálják a babasírást.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos hírekkel is szolgáló Facebook-oldalát.