1977. szeptember 5-én indították útnak a floridai Cape Canaveralból a Voyager–1-et, a világ első űrhajóját, amely átlépett a csillagközi térbe, túljutott a helioszféra határán, vagyis elhagyta azt a régiót, amelyben a Napból kiáramló részecskék, a napszél összetevői vannak túlsúlyban. "Kutatói szempontból a Voyager számomra az űrkutatás Apolló 11-e volt, és az is maradt a mai napig" – mondta Thomas Zurbuchen, a NASA munkatársa kedden.

A Voyager–1 testvérszondáját, a Voyager–2-t két héttel korábban indították útnak. Teljesítményében kissé elmarad a rekorder szondától, kiindulópontjától mintegy 17 milliárd kilométerre jár.

Az "ikrek" tudományos célja a Naprendszer külső bolygóinak – a Jupiternek, a Szaturnusznak, az Uránusznak és a Neptunusznak – a megfigyelése volt. Eredeti küldetésüket 1989-ben befejezték, de azóta is száguldanak tovább.

Bár a Voyager–1 indult másodikként, gyorsabban halad. 2012. augusztus 25-én lépett át a csillagközi térbe. Becslések szerint a Voyager–2 ezt a határt a következő években lépi át – mondta el Suzann Dodd, a Voyager-projekt vezetője. Hozzátette: az ikerszondák "olyan egészségesek, amennyire a nyugdíjasok lehetnek, mindkettőjüknél kialakultak különböző betegségek az évek során".

Az ikerszondák a projekt során megközelítették a Szaturnuszt és a Jupitert, többek közt vizsgálták a bolygók légkörének összetételét, szerkezetét, meghatározták tömegüket és alakjukat. A négy gázbolygó meglátogatásával járó Grand Tour (Nagy utazás) elnevezésű program keretében a Voyager–2-nek sikerült fényképeket készítenie az Uránuszról és a Neptunuszról is.

A NASA korábban közzétette azt a hangfelvételt, amelyet a Voyager–1 készített a Naprendszeren kívül. Az űrszonda által rögzített, félelmetesnek ható hangokat itt hallgathatja meg.

Ha kíváncsi a fejleményekre, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.