Újabb ősi falvakat találtak Újfehértónál

Nagy Sándor, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei város független polgármestere kedden elmondta, hogy a nyíregyházi Jósa András Múzeum régészei a Hadházi átkötő csatorna nyomvonalának feltárásán bukkantak a mintegy 4500, illetve 1000-1100 éves településrészek maradványaira.Scholtz Róbert, vezető régész tájékoztatása szerint a kora bronzkori település nyomaira, valamikori az élelem- és terménytároló gödreire egy észak-dél futású homokhát gerincén és keleti felén bukkantak a régészek.A szakemberek állatcsontot és a korszakra jellemző, kézzel formált házi kerámiák töredékeit találták a területen. A kerámiák oldalát sűrűn bekarcolt vonalakkal, úgynevezett seprűmintával díszítették készítői. A régészek kiemelkedő leletnek tekintik azt a megtalált két kutyakoponyát és fél pár tülköt, amelyek megerősítik, hogy a kora bronzkor évszázadai alatt - K. e. 2400-2800 között - az akkori lakosság időszakos telepeken élt, és főleg állattenyésztéssel foglalkozott. Fő tenyészállatuk - mint ahogy az a mostani ásatás során is kiderült - a szarvasmarha volt.Scholtz Róbert fontosnak tartotta megjegyezni, hogy "a szerény kutatottság" ellenére Újfehértó közigazgatási határain belül jelenleg tíz bronzkori - ebből három kora bronzkori, az úgynevezett Nyírség-kultúrához tartozó - lelőhelyet ismernek a régészek. Egy, már korábban megtalált, késő népvándorlás kori településrészt a kései avarok hagyhattak hátra a mai Újfehértó határában. Egyéb, a régi korszak településeire utaló nyomokra is bukkantak a Márkus-tanyánál és a Tálas dűlőben.A most feltárt késő népvándorlás kori településrésznek három veremházát, néhány árkát és élelmiszer-tárolásra használt gödreit találták meg. A veremházak alapterülete 15-25 négyzetméter közötti volt, és a bejáratukkal szemben lévő fal tövéhez kis kőboltozatos kemence tartozott. A házakban cölöplyukakat nem fedeztek fel a régészek, így vélhetően fából ácsolt felmenő falakkal rendelkeztek.Állatcsontok, vörös- és sötétszürke, korongolt, bekarcolt vonalakkal díszített korsótöredékek, valamint kőkemence kövek kerültek még elő a területről. A vezető régész szerint a lelőhely a szegényes leletanyag ellenére igen fontos történelmi szereppel bír a honfoglalás történetének értelmezése szempontjából, hiszen a magyarok bejövetele idején itt talált népesség etnikai összetételének vizsgálata nélkül aligha értékelhető helyesen a 896 utáni időszak.