Őrült sebességgel száguld a világűrön át a szökevény óriáscsillag

A szökevényt az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA WISE csillagászati műholdja (Wide-field Infrared Survey Explorer/széles látószögű infravörös sugárzást felmérő felderítő) kapta lencsevégre. Míg a látható fény tartományában készült felvételeken a Zeta Ophiuchi egy tompa fényű vörös csillagnak látszik más homályos csillagok társaságában, a WISE által készített fotókból kiderül, hogy egy rendkívül masszív, forró, ragyogó kék csillagról van szó - olvasható a Discovery News (http://news.discovery.com) hírei között, valamint a NASA honlapján (http://www.nasa.gov).

A csillag 458 fényévnyire található bolygónktól. A Nap tömegét hússzorosan, fényességét pedig 65 ezerszeresen múlja felül. Amennyiben nem venné körül ekkora porfelhő, a Zeta Ophiuchi lenne az égbolt legfényesebb csillaga, és szabad szemmel is kéknek látnánk. Az igazi különleges azonban a száguldás, hiszen óránként 87 ezer kilométeres, másodpercenként 24 kilométeres sebességgel rohan. Az asztronómusok feltételezése szerint a sebesség azzal magyarázható, hogy a Zeta Ophiuchi egykoron egy kettőscsillag (bináris rendszer) tagja volt. Párja szupernóvaként végezte életét, felrobbant, és amint megszűnt a partner gravitációs hatása, a Zeta Ophiuchi valósággal "kilőtt" a helyéről.

Mint más ilyen hatalmas csillag, a Zeta Ophiuchi is a "két végén égeti a gyertyát": noha mindössze négymillió éves, már túl van élete delelőjén, míg Napunk tízmilliárd éves élettartamra számíthat.

A WISE infravörös "szemeinek" köszönhetően a felvételeken láthatók a robbanás következtében keletkezett óriási por- és gázfelhők. A csillagot körülvevő két vörös ív a csillagszél formálta úgynevezett fejhullám (lökéshullám). Ahogy a Zeta Ophiuchi száguld a világűrben, a csillagszél összesűríti az útjába kerülő gázokat, lökéshullámot hozva létre. A fejhullám helyzetét vizsgálva a WISE felvételein megállapítható a csillag haladási iránya, amely a kép bal felső sarka felé tart.

Mint a kutatók rámutatnak, ha a Zeta Ophiuchi útjába esik valamilyen idegen civilizáció, utóbbi nagy bajban lesz, a csillag ugyanis egyhamar nem szándékozik lassítani. A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy robbanása, amelynek során a csillag ledobja a külső rétegét, hidrogénnel, héliummal és nehezebb elemekkel telítve környezetét. A kidobott anyag általában gömbalakban tágul, miközben egyre ritkább lesz. Ha a szupernóva-robbanás közeli por- vagy gázködöt nyom össze, ott megindíthatja újabb csillagok kialakulását, és nehezebb elemekkel szennyezheti azt a ködöt.