A GFS 02 elődje, a kisebb GFS 01 is repülő csészealjra, pontosabban repülő lámpaernyőre emlékeztet. Felújítója Geoffrey Hatton légpárnásjármű-konstruktőr, készítője és berepülő pilótája, Jean Naudin pedig már sok alkalommal, több percen át, teremben és a szabadban egyaránt "műrepült" vele.

A GFS 02 repülő csészealj iránt az amerikai hadsereg is érdeklődik

AP

Repülésük elvére - tehát arra, hogy a felgyorsított levegő áramlása szinte tapad az alatta lévő felülethez - a román, de Franciaországban híressé vált Henri Coanda az 1930-as években jött rá, és Aerodyna Lenticularis néven szabadalmaztatta. Lényege, hogy a légáramlás követi az ívelt felületet - például egy kupoláét -, haladtában felgyorsul, és ritkább lesz a felület alatt maradónál. A kettő közötti légnyomás-különbség pedig felemeli a könnyű szerkezeteket. (Részben ezért alakul ki a repülőgépek ívelt szárnya felett is a felhajtóerő.)

Más tervezők hasonló, Coanda-effektusos szerkezeteit megelőzve az 1,8 kg össztömegű GFS 01 eddig a legsikeresebb repülő tárgy, olyannyira, hogy az amerikai hadsereg is érdeklődik utána. Az egy méter átmérőjű, könnyű kupolája tetején forog a levegőt felülről beszívó, majd a kupolára szétfújó, 34 centiméter átmérőjű, soklapátos centrifugális ventilátor, amelyet egy 0,8 kilowattos akkuról táplált villanymotor forgat. Távvezérlése rádiójelek segítségével történik. A Forma-1-es autókon is használt minikamera szerelhető rá. A rádiós távvezérléssel mozgatható kormánylapokat a gép "szoknyájának" a peremére szerelték.

Ezt a kormányzási módot először 1929-ben Asbóth Oszkár (1891-1960), a nálunk a helikopter feltalálójaként számon tartott konstruktőr próbálta ki a két koaxiális (közös tengelyen, egymás felett egymással szembe forgó) propellerrel repülő AH helikopteren - sajnos a propellerek által kavart levegőben sikertelenül, akárcsak később az amerikaiak.

Viszont a Coanda-hatás révén a kormánylapokhoz egyenletesen áramoltatott levegőben már sikerrel alkalmazzák a kormányzásnak ezt a módját a GFS 01-en.