A Fun Pen and Touch fantázianévre hallgató (hivatalosan Wacom Bambo 2 sorozatú) tábla első pillantásra nagyon „apple-hatású”: fémes (vagy választható fekete) dizájn, elegáns, vékony kivitel és a felületbe simított kezelőgombok. 

Ellentétben a sikeres (és olcsó) Fun sorozattal, az újabb tábla komolyabb kinézetű, de vajon a kinézet mellett a tudása is fejlődött?  (A jóval olcsóbb Bamboo Funt nemrégiben már  alaposan leteszteltük.)

Mint minden Wacom terméknek, a Touchnak is csodálatos a csomagolása: igényes kézikönyvek, telepítőlemezek és csodaszép doboz kényezteti a felhasználót. Ez nem is árthat, mivel a Touch sorozat majdnem kétszer annyira kerül, mint a népszerű, igaz jóval kisebb „sima” Bamboo Fun. Kicsomagolás után némi keserűséggel állapítjuk meg, hogy ehhez a típushoz nem jár „tolltartó” (ez egy kis pöcök, amibe a tollat tehetjük, ha éppen nem használjuk), ellenben az olcsó, gyerekeknek szánt Bamboo Funhoz igen. Hogy hová tesszük a tollat, az tehát opcionális – csak vigyázzunk, ne keveredjen el (miért kellett elhagyni a tartót? Ejnye Wacom…)

 A tábla telepítése végtelenül  egyszerű: akár Windows, akár Mac alatt akarjuk használni, csak tegyük be a telepítőlemezt, és pár perc múlva megjelenik a vezérlőpultban (illetve Mac esetében a beállításokban) a Wacom panel. A tábla vonzereje az érintőfunkció, rajzolgatás helyett elsőre inkább mi is ezt próbáltuk ki.

Az új érintőfunkciók kezelése rettenetesen egyszerű, főleg ha végignézzük az apró betanító filmecskét, ami a készülékhez adott CD-n található. De ha használtunk már iPhone-t vagy MacBookot, akkor minden funkció ismerős lesz. Ujjaink segítségével nagyíthatunk, forgathatjuk a képeket, vagy lapozgathatunk a böngészőben jobbra-balra. Nem is érdemes több szót vesztegetni a mozdulatok leírására, a videó magáért beszél.

Hogy ne zavarodjunk össze a rajz- és az érintőfunkciók között, a Wacom egy külön kapcsolót integrált a táblára (persze mint minden gomb, ez is átprogramozható). Ennek ki-be kapcsolgatásával válthatunk a touch funkció (ekkor tulajdonképpen csak egy hatalmas tapipadunk van a géphez) és a rajzoló funkciók között (ilyenkor kezünkkel nem, csak a tollal kezelhetjük a táblát). 

Kezelőgombok tekintetében ugyanannyit kapunk, mint az előző típusoknál, pontosan négy darabot, és nagy bánatunkra kikerült a Fun esetében olyan jól megszokott kis „görgető” gomb. Ezt alapesetben nagyításra lehetett használni, de szuper volt az ecset méretének változtatására is. Valószínűleg azért került ki, mert az érintőfunkció segítségével úgyis nagyíthatunk, csak éppen arról feledkezett meg a Wacom, hogy mi van akkor, ha rajzolás közben akarunk nagyítani? Ki-be kapcsolgatni a touch funkciót, csak a nagyítás kedvéért ugyanis nem túl kényelmes, főleg egy hosszabb Photoshop-session közben…

Ha már szóba jött a kapcsolgatás: a tábla kettős tulajdonsága azt eredményezi, hogy vagy hosszabb ideig rajzolásra használjuk (erre mondjuk tökéletesen jók a régi Wacom modellek is), vagy csak a touch funkciókat élvezzük, és webezünk, illetve képeket nézegetünk. A kettőt keverni nem igazán tudjuk, egy próbát megér, de pár perc múlva a hajunkat fogjuk tépni, a „leteszem a tollat/átkapcsolom a táblát/visszakapcsolom a táblát/visszaveszem a tollat” mizéria miatt.

 Az aktív táblafelület 217 x 137 mm (majdnem kétszer akkora, mint a népszerű Fun esetében volt), a nyomásérzékenység 1024, ez ugyanannyi, mint az összes hasonló árkategóriás Wacom esetében. Ellenben a felület immár 16:10, azaz szélesvásznú, ráadásul elég nagy, komolyabb grafikák elkészítéséhez tehát jóval kényelmesebb ez a típus. Különösen tetszett, hogy maga a tábla, habár nagyméretű, hihetetlenül vékony, így egyrészt elegáns, másrészt könnyű és könnyen hordozható (lazán elfér a notebook-táskában a gép tetejére téve). 

Ha a toll hegye (azaz érzékelője) elkopna, akkor még mindig a jó öreg „essünk neki csípőfogóval/szemöldökcsipesszel” megoldás a rendelkezésünkre áll. Reméljük, egyszer megoldja a Wacom a tollhegy cseréjét (javaslat: esetleg ha lenne egy gomb, amit megnyomva kiugrik a hegy… khmmm). Mint minden esetben, most is plusz három hegyet kapunk a csomagban, ami egy átlagfelhasználónak kb. egy évre elég (rajzmániásoknak pedig két hónapra). Van ugyan a csomagban egy fémpöcök, ami a hegy eltávolítását van hivatva elősegíteni, de ennek használhatóságáról most inkább ne beszéljünk. 

A Fun and Touch kb. kétszer annyiba kerül, mint a sima Bamboo (negyvenezer forint körül, attól függően, hol vesszük), cserébe viszont kétszer akkora, és kapunk egy jópofa touch funkciót is. Ha valaki előnyben részesíti az intuitív, ujjainkkal történő webezést/olvasást és képnézegetést, akkor érdemes egy próbát tenni, azonban ha rajzoláshoz keresünk táblát, akkor tökéletesen megfelelnek a régebbi modellek is (vagy vehetünk igazi profi táblát, sok-sok pénzért…) – a Fun and Touch ugyanis ezen a téren semmi újat nem tud nyújtani. Leszámítva, hogy szebb.