A kísérletből kiderült: csak azok a vakok képesek hallucinálni az elfogyasztott drog hatására, akik szemük világának elvesztése előtt már láttak korábban. Azokra, akik életük nagyon korai szakaszában vakulnak meg (két éves koruknál hamarabb), "nem hat" a szer, ugyanis nem gyűjtöttek még össze annyi vizuális élményt, hogy agyukban működőképes "vizuális rendszer" alakuljon ki.

Egyértelmű, írják az Archives of Opthalmology szaklapban, hogy az LSD által kiváltott hallucinációkhoz nem szükséges a retina működése, a kiváltott élmények milyensége nem változik meg, ha valaki vak. A hallucinációkat, olvashatjuk, nem befolyásolta sem a vakságban eltöltött idő hosszúsága, sem a kísérleti alany intelligenciája, sem pedig a vizuális memória pontossága.

A tanulmány más kutatók kísérleteiről is beszámol: Forrer és Goldnerr két olyan vak kísérleti alanynak adtak LSD-t (az adagolás 1 mikrogramm/az alany testtömegének kilogrammja volt), akiknek látóidege nem működött, s esetükben nem volt szó semmilyen vizuális hallucinációról. Alema pedig 50 mikrogrammot adott egy vizsgálati alanyának, akinek korábban mindkét szemgolyóját eltávolították - benne a szer aprólékos vizuális hallucinációkat eredményezett, a hatása viszont az átlagos hat órás hatóidő helyett öt napig tartott.