A Földtől 160 millió fényévnyi távolságra lévő jelenséget az asztronómusok SN 2002bj-nek nevezték el. Eredetileg "közönséges", II-es típusú szupernóvának tűnt, vagyis olyannak, amelyben a nagy tömegű csillagok vasmagja összeomlik. Ám Poznanski tüzetesebben is elvégezte a színképelemzést, és az adatokból arra következtetett, hogy nem olyan kémiai elemek szabadultak fel a robbanáskor, mint amilyenek a II-es típusnál előfordulnak.

A jelenség inkább az Ia típusra hasonlított, amikor két égitest is részt vesz a robbanásban. Ezeket fehér törpének hívják. Ám az SN 2002bj a fehér törpék szokásos viselkedésétől is eltért: sokkal rövidebb ideig sugárzott, húsz napon belül "lelohadt" a robbanás, amely eredetileg tízmilliárd nap fényességével vetekedett. 

Az Ia típusú szupernóvák ugyanakkor legalább háromszor ennyi ideig világítanak - magyarázta Poznanski a National Geographic híre szerint. Akár három-négy hónapig is megfigyelhetők ezek a jelenségek. Éppen ezért ő és kollégái úgy vélik, hogy most megfigyelt jelenség .Ia típusú, vagyis az átlagos Ia-kategóriásokhoz képest az SN 2002bj fényessége csak töredéknyi, és nem is annyira tartósan megfigyelhető.

Lars Bildsten, a UCLA fizikusa két évvel ezelőtt már megjósolta az .Ia kategóriájú szupernóvák létezését. Bildsten szerint az ilyen típusú robbanáshoz két fehér törpére van szükség, ám egymástól jóval eltérő tömegű törpékre, amelyek egymás körül keringenek. A nagyobb tömegű csillag szénből és oxigénből áll össze, kísérője pedig főleg héliumból. Minthogy a gravitáció miatt a hélium átszökik a nagyobb tömegű szomszéd felszínére, az tulajdonképpen kagylóhéjszerűen körbeveszi a szén-oxigén csillagot. Több tízmillió év alatt a hélium annyira felgyülemlik a nagyobb csillag körül, hogy berobban a gáz, ám ez inkább fényes, mint nagy erejű robbanás, és persze rövidebb életű is, mint más szupernóvák fellobbanása.

Minthogy csak a héliumhéj robban, mindkét fehér törpe megmarad a fellobbanás után, és a folyamat újra is kezdődhet. Amikor az SN 2002bj-t az új elmélet tükrében vizsgálták, kiderült, hogy a leírás szinte tökéletesen illik a 2002-ben észlelt jelenségre, amit a színképelemzés és az esemény időtartama is igazolt.