Nagy Sándor portréjával díszített gemmát találtak

Tel Dor a Földközi-tenger egyik fontos kikötője volt a középső bronzkortól (Kr.e. 2000-1550) egészen addig, míg a rómaiak meg nem alapították Caesarea kikötőjét. Nagy Sándor Kr.e. 332-ben, útban Egyiptom felé járt Dorban. A jelek szerint a város ellenállás nélkül hódolt be a makedón uralkodónak. Dor hellenisztikus központ maradt Izrael földjén mindaddig, míg a Hasmóneus Alexandrosz Jannaiosz Kr.e. 100 táján nem csatolta a várost királyságához.
 
Az aprócska gemmát, amelynek hossza egy centiméter körül van, szélessége pedig alig fél centiméter, Ajelet Gilboa, a Haifai Egyetem és Ilan Saron, a Héber Egyetem professzora által irányított régészcsapat találta meg.(A gemma vésett alakos ábrázolással díszített drága- vagy féldrágakő).
 
A gemma mérete ellenére az ókori művésznek pontosan sikerült visszaadnia Nagy Sándor jellegzetes arcvonásait. "Az uralkodót ereje teljében lévő ifjúnak ábrázolták, erős állal, egyenes orral és hosszú göndör hajjal, amelyet a korona fog egybe" - jegyezte meg Ajelet Gilboa.
 
A kutatók szerint meglepő, hogy egy ilyen művészi alkotásra Izraelben, az egykori hellenisztikus világ peremén találjanak. "A közfelfogás szerint a legkiválóbb művészeket, az olyanokat is, akik Nagy Sándor portréját a gemmába vésték, a hellenisztikus világ királyi udvarai alkalmazták, például Alexandria vagy Szeleukeia. A mostani felfedezés arra enged következtetni, hogy a másodvonalbeli központok elitje, mint amilyen Tel Dor volt, is megengedhette magának mesterművek birtoklását" - emelte ki Ajelet Gilboa.
 
A gemmának különleges jelentőségét az adja, hogy szabályos régészeti feltárások során, a hellenisztikus rétegben fedezték fel. A világ számos múzeumában megtalálható Nagy Sándor-portrék többségének ismeretlen az eredete. Némely olyan gyűjteményekből került elő, amelyeket a tudományos régészet megszületése előtt állították össze, másokat a feketepiacon szerezték be, s akadnak hamisítványok is.
 
A gemmán Nagy Sándor ábrázolását Jessica Nitschke, a washingtoni Georgetown Egyetem régészprofesszora azonosította. Véleményét alátámasztotta Andrew Stewart, a kaliforniai Berkely Egyetem professzora, aki a Nagy Sándor-ábrázolások elismert szaktekintélye.
 
Nagy Sándor lehetett valószínűleg az első görög, aki a művészektől megrendelte portréját. Ezek az ábrázolások a propaganda eszközeként szolgálták, Nagy Sándor módszerét azóta széles körben alkalmazzák a mindenféle rendű-rangú uralkodók és diktátorok.
 
Az ókori művészek ügyesen ötvözték az antik szépségideált, az uralkodói jelvényeket, valamint a hellenisztikus és keleti művészetben elterjedt istenábrázolások főbb motívumait. Ezek az attributumok legitimálták Nagy Sándor uralkodói voltát az általa meghódított birodalom minden szegletében.
 
Nagy Sándor portréját birodalomszerte terjesztették, megjelentek a szobrokon és a közintézmények mozaikjain, ahogy az apró tárgyakon - pénzérméken és pecsétnyomókon.
 
A világhódító képmása Nagy Sándor halála után is nemzedékeken át népszerű motívum maradt, ifjonti arcvonásai a férfiasság, hősiesség és az isteni hatalom jelképévé váltak. A hellenisztikus világ későbbi uralkodói átvették ezeket a stílusjegyeket, s Nagy Sándorra emlékeztető portrékat rendeltek magukról a korabeli művészektől.