Római kori épületet és temetkezéseket tártak fel Óbudán

Ismertetése szerint egy, a Kr. u. II. század végére, a Kr. u. III. század elejére keltezhető római kőépület falai, valamint kerámiaedények és használati tárgyak töredékei kerültek a felszínre. Mivel az épület az aquincumi polgárváros és a katonai település között fekszik, az nagy valószínűséggel egy villagazdasághoz tartozhatott.

Lassányi Gábor érdekességként megemlítette, hogy a leletek között volt egy római kori finomkerámia (terra sigillata) töredéke, amelyen egy harcos ábrázolása látható. A kerámiát a Kr.u. III. évszázad első felében, a mai Németország nyugati részében gyártották.

A háztól alig 300 méternyire délre egy szintén római kori temető 21 sírja került elő. A sírok egy kivétellel szórt hamvas temetkezések voltak, azaz egy központi égetőhelyen elhamvasztott holttestek maradványait helyezték a földbe, egy halottat pedig fakoporsóban temettek el.

Mint az ásatásvezető elmondta, voltak helyek, ahol szokás volt egyéni halotti máglyát emelni. Aquincum közelében azonban központi égetőhelyek működtek, ahol elhamvasztották az elhunytakat, és a sírhoz csupán a hamvakat vitték.

A hamvak mellett kerámiaedényeket, elsősorban italok tárolására szolgáló korsókat és poharakat találtak, de előkerültek bronz pénzérmék is. A feltárás során két négyszögletes síremlék alapfalai is előbukkantak. A sírok a Kr. u. II-III. századból származnak, feltehetőleg az aquincumi katonaváros egykori lakóit temették el itt.

Lassányi Gábor kitért arra, hogy a feltárt emlékek Aquincum legprosperálóbb időszakából származnak, amikor a település Alsó-Pannonia tartomány székhelye volt. A mai Flórián térnél lévő légiós táborban több mint négyezer katona állomásozott ekkor, az azt körülvevő katonavárosban és a közeli, fallal körülvett polgárvárosban pedig a veterán katonák, kézművesek és kereskedők éltek. A városok környékén, a budai hegyek oldalában számos villagazdaság és kisebb-nagyobb falu létezett.