Emberevők voltak az első európaiak

Az UNESCO által a világörökség részévé nyilvánított barlangokban szétszórva szétdarabolt emberi csontokat fedeztek fel, amelyek összekeveredtek lovak, szarvasok, orrszarvúk és más zsákmányul ejtett és elfogyasztott vad maradványaival. "Ez az emberiség történetében az első jól dokumentált esete a kannibalizmusnak, ám nem biztos, hogy a legkorábbi" - hangsúlyozta Jose Maria Bermudez de Castro, az Atapuerca-projekt egyik igazgatója.

A barlangokat még a XIX. század végén egy vasúti alagút építésekor fedezték fel, ám abban az időben a hiányos tudományos ismeretek okán nem kezdték meg a feltárásokat. Az első ásatásokat 1978-ban végezték, majd hat évvel később folytatták, amikor 150 őskori emberi maradványt fedeztek fel. 1992-ben találtak egy teljességgel ép emberi csontvázat, két évvel később pedig 800 ezer éves emberi maradványokat fedeztek fel. Ezek lehettek az első emberek, akik Európában érkeztek, a Homo antecessor, azaz az "úttörő", vagy "előfutár" ember egyedei.

A Homo antecessor, amely a neandervölgyi ember, valamint a Homo sapiens előtt élt, az atapuercai barlangokhoz hosszú vándorlás után érkezett: Afrikából indult, majd a Közel-Kelet, Észak-Itália és Franciaország érintésével jutott el Spanyolországba. A helyszín, amely két folyó összefolyásánál fekszik, kellemes éghajlata, gazdag növény- és állatvilága folytán különösen kedvező körülményeket biztosított az ember letelepedésére. Sűrű erdeiben tölgy, gesztenyefa és borókafenyő nőtt, s bőséggel akadt vad is. Atapuercában az "úttörő" ember izoláltan fejlődött, a Homo antecessor vadászott, de szerszámokat is készített.

"Bőséggel volt víz és élelem, vaddisznókra, lovakra, szarvasokra vadásztak, ami azt jelenti, hogy nem az élelemhiány miatt fanyalodtak az emberhúsra" - magyarázta Jose Maria Bermudez de Castro. Mivel két rétegben is felfedezték a kannibalizmusról tanúskodó emberi maradványokat, ez azt jelenti, hogy az emberevés nem egyszeri botlás volt a Homo antecessor életében, hanem hosszas gyakorlat.

A leletekből az is kiderült, hogy nem rituális célból fogyasztottak emberhúst, hanem ellenségeiket juttatták a "kondérba". Különösen kedvelték a gyerekek és a kamaszok húsát, legalábbis erre utal, hogy a 11, kannibalizmus áldozataként azonosított egyén többsége az ifjabb korosztályokhoz tartozott. "Úgy véljük, hogy két fiatal felnőtt, közülük az egyik nő, szintén áldozatul esett a kannibáloknak. Ez azt jelenti, hogy a csoport demográfiai piramis alapjául szolgáló egyedeket ölték meg, hogy megakadályozzák ellenségeik szaporodását" - vélekedett Jose Maria Bermudez de Castro.