A rendszerváltás előtti küzdelemhez hasonílította az SZFE küzdelmét Fodor Tamás színész és rendező a Magyar Narancsnak adott interjúban. Azt mondta, a független színházi szcéna ugyanazt éli meg, amit egyszer már átélt:

Az Egyetemi Színpadon sem volt ez másképp: lehetett tudni, hogy a hatalom minden eszközzel ellenáll annak, hogy független intézmény, autonóm forma szülessen. De ennek ellenére tudatosan kellett vállalni az ellenkező törekvéseket. Aztán nyilván politikailag is színt kellett vallani, mert rá kellett jönnünk, hogy nem elég a fotelból drukkolni a szabadságnak, azért tenni is kell. Ez a nagy kérdése a mai nemzedéknek is, hogy megmarad-e „civilnek” vagy megtalálja-e azokat az aktivitási formákat, amelyek nem pusztán részügyekkel foglalkoznak.

Politikailag aktív, attól nem elzárkózó emberekre lenne szükség Fodor szerint. Úgy folytatta:

Az SZFE esetében is azt látom, hogy szakmai követelésből kiindulva igenis a leglényegesebb politikai kérdéshez, a függetlenség és autonómia kérdéséhez szólnak hozzá azok a hallgatók és azok a tanárok, akik kezdetben a saját életük védelmében próbáltak meg kiegyenesedni és felállni.

De úgy látszik, mindez kevés – tette hozzá – mert a cél eléréséhez szakmai és társadalmi szolidaritás kell.

Fodor szerint az SZFE új vezetése eddig semmit sem ért el, az ügy "tökéletes kudarc". Nem értenek egy művészeti egyetem megszervezéséhez, ezért azt is szétverik, ami már megvan, az "újonnan verbuvált" emberek pedig "nem csak hiteltelenek, de unalmasak is lesznek". Az igazi egyetem szerinte az, ami a "tanköztársaságban", illetve a "titkos egyetemben" csillant meg.

Utazás az 1960-as, 1970-es évek hazai „másszínházi" világában

Sándor L. István Szabadságszigetek című munkája Fodor Tamás és a Stúdió „K" történetét idézi fel 1978-ig.