A legtöbb kockázati tőkebefektető vc korábbi sikeres vállalkozó, aki képtelen állandó békés másnaposságban ülni a millióin – ez a korábbi, munkával töltött évek maradandó mellékhatása. Az első dolog, ami egy jó vc-ről elmondható tehát, az az, hogy csinált már korábban egy-két sikeres vállalkozást – amit aztán jellemzően sikerült eladnia valami nagyobb iparági mammutnak. Sikeres vállalkozónak lenni ebben a ligában a belépő.

A befektetősdi erős stratégiai szemléletet igényel, mivel egy befektetés esetén fel kell térképezni a lehetséges összes kimenetelt. Az alapok működését meg lehet tanulni, bár ez inkább már a pénzvilág működésének ismeretét feltételezi – írja a Startupdate blog. Egy tipikus kockázati tőkealap számunkra óriási összegekkel – 100+ millió dollár nagyságrendekkel – dolgozik, az lp-k (limited partners, ők azok, akik a pénzt adják) általában megkövetelik a gp-ktől (general partner, ők a tulajdonképpeni kockázati tőkebefektetők) azaz a teljes jogú partnerektől, hogy tegyenek be valamennyit az alapba ők is. Ez biztosíték a pénzembereknek arra, hogy a vc-k is érdekeltek az alap sikerében, hiszen benne van a saját zsetonjuk is. Ez általában 1-5 százaléka az alap teljes tőkéjének, és tartalmaz cash-t, illetve management fee-ről való lemondást vegyesen.

A legkomolyabb nehézség az, hogy befektetőként pénzt szerezz. A vállalkozók a befektetőknek csak azt az oldalát látják, amikor rohannak, nem érnek rá, nem olvassák el a nyilvánvalóan világrengető, fantasztikus, teljesen egyedi és különleges ötleteket. Egy átlag amerikai vc idejének tetemes részét azzal tölti, hogy próbálja összegründolni a következő alapját. Mivel az alapokba általában még nagyobb befektetési alapok, nyugdíjalapok, hedge fund-ok, bankok, biztosítók tesznek pénzt (a limited partner-ek, vagyis az lp-k), a kockázati tőkebefektetők a pénzügyi szféra bajnokainak ligájában kell, hogy eladják magukat, hogy "adjatok százmillió dollárt, mi pedig meg fogjuk keresni azokat a cégeket, amelyek ezt megtízszerezik". Amit a startupok próbálnak elérni a vc-knél, ugyanazt próbálják elérni a vc-k az alapjuk forrásait nyújtó pénzügyi szakembereknél.

Egy tipikus alap a működésének első 4-5 évében tehet pénzt új startup vállalkozásokba, utána csak a már meglévő cégeket pénzelheti tovább. Ezért amikor a startup pénzt próbálunk szerezni, egyenrangú félként kell a befektetőkre tekinteni, mivel ugyan a pénz nekik kell, az alapnak viszont projekt kell. Jó projekt pedig kevés van, nem véletlen, hogy a hagyományos vc nagyságrendek után megjelentek az angel investorok, majd a seed, végül nem is olyan régen a pre-seed fundok – a befektetők próbálnak minél korábbi fázisban belépni, különben egy másik befektető előbb csap le az aranytojást tojó vállalkozókra.

A legfontosabb képesség egy jó befektető eszköztárában azonban az emberismeret. Egy befektetőnek pillanatok alatt át kell látnia, hogy milyen későbbi problémák, hiányosságok, rejtett konfliktusok rejtőznek a befektetés előtt még legtöbbször lelkes és összetartó csapat tagjai között. Az alapítók összeveszése, demotiváltá válása vagy kiégése ugyanis szinte biztosan az adott startup fájdalmas haláltusájához és szomorú elmúlásához vezet.

További részleteket itt lehet olvasni.