Minden korábbi negatív rekordját megdöntötte ezekben a napokban a forint árfolyama a dollárral szemben, összességében száz százalékkal gyengült azóta, hogy Orbán Viktor átvette a kormányzást 2010-ben. A miniszterelnök ettől még nyugodtan nyaral. Nem izgatja – vagy ha izgatja, nem mutatja –, hogy a pénzügyesek némelyike csődveszélyt szimatol, a fizetési mérlegben példátlan deficit várható idén, a devizatartalékok cirka háromhavi importot fedeznének csak. Vagyis a nyári verőfény ellenére elég feszült a légkör.

A Fidesz politikusai jól tűrik, hogy főnökük egy szakállnyi idő óta heverészik az Adria partján. Rég volt, hogy egy jegybankelnöki síelésre hazaárulást kiáltottak. 2009-ben Simor András a kritikáktól függetlenül is visszatért a hivatalába, és tette, amit tehetett. Egy euróért akkor rövid ideig több mint 310 forintot kellett adni, akkor ez volt a negatív csúcs. Néhány héttel később Gyurcsány Ferenc bizalomvesztésre hivatkozva lemondott. Utána Bajnai Gordonék, Simorék az árfolyamot – nemzetközi segítséggel – az elviselhetőbb, eurónkénti 265 forintig hozták vissza. Lehet utánuk csinálni. Nemzetközi segítségnek ehhez ott volna az Európai Unió.

Volna teendő bőven, ehhez nyújt adalékokat a héten megjelenő HVG. Az árstop miatt az élelmiszer-kereskedők az Alkotmánybírósághoz fordultak, a magukra hagyott közintézmények és az önkormányzatok tépelődnek, miből fogják kifizetni a fűtésszámlát. A Fókuszban rovat egy igazi vátesz gondolatvilágát és törekvéseit ismerteti. Heim Péter egykor nem állt távol a Fidesztől, ma viszont azt mondja, az orbáni elitnek meg kellene tanulnia, hogy nincs ingyenkenyér; vagy sikerül pénzt hozniuk az országba, vagy nagyon sokba fog kerülni, hogy hülyeséget csináltak, és ezt be is kellene ismerniük. Az efféle önelszámolás Gyöngyösi Mártonnak, a Jobbik elnökének ma már meg sem kottyan, az elmúlt években komoly rutint szerzett benne. „Sikerült meghaladnom az akkori Jobbikot, és részben az akkori önmagamat is” – mondja Portré rovatunkban, ahol sokadszor is bocsánatot kér az Országgyűlés zsidó tagjainak listázására vonatkozó, szégyenteljes javaslata miatt.

A magyar kormány tagjai bármiféle beismerő vallomás helyett előszeretettel gúnyolódnak a németországi 19 fokos fűtési korlátozáson és a többi takarékossági intézkedésen. A kancelláriaminiszter kifejezetten azt mondta, nem akarnak életvezetési tanácsot adni – ez a nyolcszoros gázárak fenyegetése közepette nettó cinizmus. Aki kicsit is árnyaltabban szeretné látni, mi mindent tesznek Németországban az energiaválság csillapítására, lapozza fel Világ rovatunkat. Rögvest eltöprenghet, hogy a magyar kormányzat fölényeskedése csak álca, fütyörészés a sötétben, netán a Putyinba vetett irreális bizalom terméke. Utóbbira példa Paks II. késése is, ami azonban szintén alkalmat ad egy kis kormányzati kamuzásra. Bár Szijjártó Péter külgazdasági miniszter szerint az új atomerőmű megkapta a legfontosabb építési engedélyt, ez valójában annyit tesz, hogy a tereprendezés elkezdődhet, de a működtetés ettől még többezernyi engedélyre vár.

A kamuzásnak persze súlyos történelmi hagyományai vannak, erre Szellem rovatunk két példát is hoz. Az egyik visszatekintés a Cseres Tibor Hideg napok című regényéből és a belőle készült filmből ismert, 1942. január 20. és 23. közötti újvidéki mészárlás elhallgatása, cenzúrája és a háttérben zajló politikai küzdelmek titkait villanja fel, a másik pedig a meteorológiai szolgálat vezetőinek elbocsátása ürügyén felidézi, hogy a velük szemben emlegetett szabotázsért az 1950-es évek elején halálbüntetés is járt. Szabotőr pedig az volt, akire ezt ráfogták. Csak remélni lehet, hogy a jelenlegi hatalom nem emeli át napjainkba ezeket a szakállas történeteket.

FARKAS ZOLTÁN

szerkesztő