Még hogy a sas nem kapkod legyek után! Megteszi, ha magát sérthetetlennek és a légtér urának érzi, mint Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök. Az egykor szovhozelnökként szocializálódott államfő számára az egyik utolsó légy a levesében az a Raman Prataszevics ellenzéki újságíró volt, aki épp egy Ryanair gépen repült át Fehéroroszország fölött, Athénból önkéntes száműzetése helyére, a litvániai Vilniusba tartva. Lukasenka kamu bombariadóval és egy vadászgéppel Minszkbe kényszerítette a polgári gépet, és leszedette róla az újságírót. Cseppet sem törődve azzal, hogy . Nyilván, mert a röptét biztatóan nézte a nála is magasabban keringő keselyű, Vlagyimir Putyin, aki maga is szereti levadászni az ellenségeit. A botrányról Világ rovatunkban olvashatnak.

A mennyekben érezheti magát Orbán Viktor is, ha elolvassa az immár a nevét viselő korszak első tíz évéről szóló, frissen megjelent három könyvet. A Magyarország rovat szerzője fellapozta őket, s kiderült, ami látatlanban borítékolható volt: mindhárom mű valóságos hősköltemény valakiről, aki „hegycsúcs”, karizmatikus vezér, 22 pozitív tulajdonsága van (a lista lehetne hosszabb, de a szerző szerény, és megáll a két focicsapatnyinál), aranybetűvel írható megnyilatkozása pedig 127 találtatik. A szeretett vezérről szóló hasonló ódákra – ezt a kettővel korábbi HVG írta meg, lapozzuk hát fel – az 1950-es években volt példa, napjainkban pedig a MiG–29-est a fapados légitársaság polgári gépének nyomába küldő légi útonálló országában, esetleg még tőle is keletebbre, ott, az üveghegyeken is túl, ahol a türk farkú malac túr.

A könyvek alapján a „szuverenitás” jelszó éppolyan politikai terméknek tűnik, mint az egyik udvari költő által korábban annak minősített „polgár” kifejezés, de kufárok a NER rendszerében nemcsak a politikában hemzsegnek, hanem a gazdaságban is. Mint a Fókuszban rovatban szereplő címlapsztorinkból kiderül, a kedvezményezettek éhes cápaként vetették rá magukat mindenre, ami a koronavírus-járvány elleni küzdelem során zsíros falatot kínált, mert a lehetséges bevételt milliárdokban mérik. Így esett, hogy a thai masszázzsal foglalkozó vállalkozásnál akkor jött a happy end, amikor egy metamorfózis nyomán gyógyszer-nagykereskedővé alakult át. Az unalomig ismert szereplők névsorolvasása az egész lapon áthúzódik, hiszen a Gazdaság rovat cikkéből például kiderül, hogy akinek a hajója jó helyről indult el a Dunán, az Lepencéig rajta mulathat, mert a felújítandó termálfürdőben állami milliárdok várják.

Arról, hogy az Andrássy úti fák sem nőnek az égig, ezen a héten a Szellem rovatban lehet olvasni. Tanulságos történet Kovács Gáboré és Zelnik Istváné, akik magángalériát álmodtak, még meg is valósították, ám aztán jött az ébredés, és vele az összeomlás. Nem segített nekik az sem, hogy a NER gazdasági lélegeztetőgépére próbáltak csatlakozni. De nem kell aggódni, a Kogarttól az Ohrenstein-villa jó kezekbe került: Mészáros Lőrinchez, aki ugyan az eredeti tulajdonoshoz hasonlóan nem született bárónak, de a vagyona papíron már megvan hozzá, és rövidesen akad kiállítási tárgyként mutatós feleség is.

NAGY GÁBOR

vezető szerkesztő