„Ez a harc lesz a végső” – énekeltük lelketlenül az iskolai ünnepélyeken, nemigen értettük, hogyan lesz nemzetközivé a világ, de azt sejtettük, hogy a kopár iskolaudvar 93 ezer négyzetkilométeres körzetében semmiféle harc nem folyik. Azt csak később tudtuk meg, hogy a politikában meg az életben a harcokat általában a lázas látszatcselekvés helyettesíti. Aki tapossa maga alatt a vizet, nem halad ugyan, de nem is süllyed el. Miért lenne másként ez a járványkezelés esetében?

Orbán Viktor tudja, hogy a gazdaság nem állhat le, hiába dönt csúcsokat a fertőzöttek száma, a kormány legnagyobb gondja, hogy minden héten kitaláljon valamit, amiről úgy tűnik, a járvány mérséklését szolgálja, de nem lassítja a gazdaságot. Nincs is ezzel baj, az őszinte beszédről már rég lemondtunk, tudjuk, a járvány végigsöpör a világon, nem zárkózhatunk be, jobbára a szerencsén múlik, megússzuk-e.

Megnyugtatóbb volna persze nem sánta lóval indulni a csatába.

Gazdaság rovatunknak az egészségügyi ellátás állapotát feltérképező cikkét semmiképp se olvassa el az, aki aggódásra hajlamos.

Hiába fogadott el az EU szigorú menekültügyi szabályozást, amiben még a magyar fejlesztésű tranzitzónák is szerepelnek, Orbánék a kompromisszum ünneplése helyett újabb harcot hirdettek az EU ellen. Nyitányként hatalmas vehemenciával szálltak bele az Európai Bizottság alelnökébe, mert kritizálni merte a magyar sajtószabadság helyzetét – minderről Magyarország rovatunk számol be, ahogy arról is, hogy könnyű úgy nyerni, hogy az ellenfél is csak árnyékbokszoló: a német javaslat szerint a várva várt uniós csodafegyver – a támogatások kötése a jogállami normák tiszteletben tartásához – inkább csak csúzlira sikeredett.

Így még magabiztosabban mehet tovább a független sajtó bedarálása. Vajon ennek a része, hogy az EMIH teljesen kivonul a baloldali médiából? Ezt Köves Slomóval készült interjúnk alapján – itt teszi meg a bejelentést a vezető rabbi – ki-ki döntse el maga.

A most épp két hadszíntéren folyó kultúrharc a pankráció elmaradhatatlan része: Vidnyánszky csütörtöktől elvben szabad kezet kap az SZFE-n, Magyarország rovatunk cikke arra keresi a választ, mit tud kezdeni vele.

Ha már az egyetemistákat elveszítették, őfelsége ellenzéke, Dúró Dóra a kormánymédia asszisztálása mellett a gyermekek lelkét akarja megóvni a „liberális mételytől” azzal, hogy egy elfogadásra tanító mesekönyvet nyilvánosan ledarált. Mintha csak a Világ rovatunkban bemutatott, az összeesküvés-elméleteket csúcsra járató QAnon mozgalom magyarországi leányvállalata lenne. A modernizált klasszikus meséknek az a legfőbb bűnük, hogy például olyan, bántalmazó környezetben élő kisgyerek is magára ismerhet a hősei között, akiről a Szellem rovatunknak interjút adó Tasnádi István rendez darabot.

A szájkarate mögött pedig zavartalanul folyik egy valódi küzdelem, Magyarország elrablása.

Nagyon ügyetlennek kell lenni, hogy valaki elcsússzon ezen a pályán, ilyen a napokban induló perében maffiavádakkal szembenéző fideszes parlamenti képviselő, Simonka György, akinek szintén mai mesébe illő felemelkedését és bukását címlapsztorink mondja el. Persze a többség biztos lábakon áll, ilyen a pulykahúsbizniszbe is belekóstoló Mészáros Lőrinc. Gazdaság rovatunkból megtudhatják a magyar háziasszonyok, hogy ha Fincsli virslivel és Kópé fasírttal kedveskednek a családnak, Orbán Viktor jóbarátjának is lehullik az asztalról egy-egy falat. Jó étvágyat hozzá!

HAMVAY PÉTER

szerkesztő