Az egy évtizede változatlan összegű családi pótlék emelésének szükségességéről is beszélt Székely János szombathelyi megyéspüspök a 777.blognak adott évindító interjúban. Szerinte ennek a – pusztán a gyermekek iskoláztatástól függő – ellátmánynak a befagyasztása miatt nagyon nehézzé vált a legszegényebb családok helyzete.

A püspöki karban a cigánypasztorációért felelős Székely János idézte XVI. Benedek pápának azt a kijelentését, hogy „egy társadalom embersége nagyon nagy mértékben lemérhető azon, ahogyan a leggyengébbekkel bánik”. Szerinte „a magyar társadalmunk embersége is ezen vizsgázik azon, hogy mit teszünk a hajléktalan testvéreinkkel vagy pedig a cigánysággal”.

Innen nézve szerinte szomorú bizonyítvány, hogy „Északkelet-Magyarországon lassan egész nyomorrégiók alakulnak ki, nagyon gyenge színvonalú iskolákkal, ahonnan a tanárok nagy része menekül”. Bár a hivatalos kommunikáció azt hangsúlyozza, hogy munkaerőhiány van, ez – figyelmeztet a püspök – Északkelet-Magyarországon nincs így. Márpedig

„ha nem tudunk – vagy nem akarunk – ezzel a régióval valamit kezdeni, akkor az egy igen rossz bizonyítvány az egész magyar nemzetnek és államnak”.

Az interjúban arról is faggatták a püspököt, lett-e foganatja, hogy a „hajléktalantörvény” végszavazása előtt nyílt levélben kérte a képviselőket, hogy ne fogadják el a jogszabályt. Elmondása szerint annyi történt, hogy Kásler Miklós miniszter összehívott egy találkozót. „A meghallgatás legfőbb eredménye az lett, hogy a kormány igen óvatosan fogott neki a meghozott új rendelkezések végrehajtásának.” A püspök szerint érezhető a törekvés arra, hogy ne egybefüggő masszaként kezeljék a hajléktalanokat, hanem lehetőség szerint kinek-kinek a képességei, lehetőségei szerint igyekezzenek megoldást találni a helyzetére, ami némelyeknél intézeti elhelyezést, másoknál munkához juttatást jelent.

„A hajléktalan emberek kapcsán nagyon fontos megértenünk, hogy miért kerül ebbe a helyzetbe valaki. A leggyakoribb ok, hogy nincsen mögöttük semmilyen családi háttér, semmilyen védőháló. Sokan állami gondozásban nőttek fel. Ha meghalnak, senkinek sem hiányoznak” – mondja a püspök, aki szerint ilyen háttér mellett nagyon nehéz kiemelni valakit. Emlékeztetett: sok hajléktalan pszichiátriai szempontból is problémás emberré vált, így „számukra egy átlagos hajléktalanszálló nem megoldás; nem képesek a másokkal való együttélésre”.

A hangját különböző társadalmi kérdésekben gyakran hallató Székely János – aki korábban például az őcsényiek által nemkívánatosnak tartott menekült családok nyaraltatásához a püspöki palotája vendégszobáit felajánlotta – arról is beszélt, hogy a katolikus egyház vezetőinek túlnyomó többsége egyetért azokkal a kormányzati célkitűzésekkel, hogy a demográfiai krízisből való kiutat a családok erőteljesebb támogatása jelenti. Meg azzal is, hogy az Alaptörvény hitet tesz a házasság, mint egy férfi és egy nő életszövetsége, illetve a magzati élet, valamint Magyarország keresztény identitásának a védelme mellett. De „természetesen a püspökök látják a jelenlegi kormányzat gyengeségeit, hibáit is, de talán pontosan a felsorolt értékek miatt nem akarnak túlságosan kritikusak lenni”.

Mivel a püspöki konferencia „sokfajta egyéniségből áll” és a közéleti kérdésekben is „többfajta mentalitás figyelhető meg”, nincs egységes álláspont abban, hogy gyakrabban és erőteljesebben kellene-e megszólalni a közéleti témákban. „A gyakori megszólalásnak van előnye, de van veszélye is. A veszély az, hogy az egyház túlságosan is belekeveredik aktuálpolitikai kérdésekbe, túl közel kerül az aktuálisan hatalmon levő pártokhoz, vagy akár a kormánykritikus nyilatkozatokra szomjas ellenzéki erőkhöz” – mondta a püspök, hozzátéve, ő a túl sok és a túl kevés megszólalás közötti út híve.

Fontosnak tartja, hogy

az egyház a napi politikai küzdelmektől és az aktuális kormányzó, illetve ellenzéki erőktől egyaránt megfelelő távolságot tartson.

Sok esetben azonban szerinte azért is maradtak némák a püspökök, mert a napirenden lévő közéleti kérdések „annyira összetettek, hogy nehéz is világos álláspontot megfogalmazni”. Ezért is tartaná fontosnak, hogy a katolikus papság körül legyen egy olyan értelmiségi réteg, amely érdemben hozzá tud szólni társadalmi kérdésekhez, „így például ahhoz, hogy a legszegényebb rétegek szociális helyzetén hogyan lehetne segíteni”.