A vádlott és társai 2011 márciusában a nagykanizsai buszpályaudvaron találkoztak a fiatalkorú lánnyal, aki iskolába tartott. A háromtagú társaság rávette, hogy inkább menjen velük egyikük lakására.

Több óra után sem engedték el a lányt, a vádlott azt mondta neki, hogy ezután prostituáltként kell dolgoznia. A következő napokban több férfival is közösülnie kellett, volt, akinek azt mondták, hogy "a lányt arra használja, amire csak akarja".

A megtört és meggyötört lány elkeseredésében öngyilkossággal fenyegetőzött, ha a vádlottak nem viszik magukkal a városba. Az elsőrendű vádlott végül engedett, a lány ennek köszönhetően véletlenül találkozott egy ismerősével, aki tudta, hogy a sértettet eltűntként körözik. A prostitúcióra kényszerített lány a 107-es számot karcolta egy utcai padra, hogy jelezze: bajban van. Az ismerős pedig nem sokkal később bejelentést tett a rendőrségen.

Az elsőrendű vádlott végig tagadta a bűncselekményt, azzal védekezett, hogy a lány önként ment velük, mert tetszett neki a fia. Állította: nem tudott arról, hogy a lány kiállt az út mellé, nem is tartották fogva, még egy mobiltelefont is kapott, amelyen napokig internetezett.

A Nagykanizsai Járásbíróság első fokon folytatólagosan elkövetett kerítés, személyi szabadság megsértése és kitartottság miatt találta bűnösnek az elsőrendű vádlottat, akit három év börtönre ítélt. A másodfokon eljáró Zalaegerszegi Törvényszék három és fél évre szigorította a büntetést.

Az indoklásban elhangzott: az első fokon eljáró bíróság betartotta az eljárási szabályokat, a bizonyítékok alapos és jogszerű mérlegelése után állapította meg a tényállást. Ítéletében viszont eltért a középmértéktől, ezért a törvényszék az ügyész kérelmének helyt adva súlyosbította a büntetést.

Az ítélet kihirdetése után a vádlott felháborodva fejezte ki nemtetszését. Emiatt a tanács elnöke kiküldte a tárgyalóteremből.