Orbán is ott volt Szokolay Sándor temetésén

A soproni evangélikus templomban tartott gyászszertartáson valamennyi búcsúzó kiemelte a 82 évesen elhunyt művész magyarságát, hitét, rendkívüli személyiségét.Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere úgy fogalmazott: boldog az a nemzet, erős az a kultúra, gazdag az az ország, ahol ilyen fiak születnek és alkotnak. Szokolay Sándor az egyik kiválósága volt annak a Kodály-nemzedéknek, amelynek tagjai az alkotáson túl, mindennel, amit tettek, az egész nemzet felemelkedését kívánták szolgálni – emlékezett a miniszter.MTI / Nyikos PéterBatta András kormánybiztos, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem korábbi rektora szerint Szokolay Sándor mindig a szívére hallgatott, merész alkotó volt. Egyszerre járt Bartók és Kodály útján, anélkül, hogy eltévedt volna, vagy összekeverte volna ezt a két utat - hangsúlyozta.Szokolay Sándortól a Magyar Művészeti Akadémia elnöke is elköszönt. "Hiányod felfoghatatlan, nem sírunk, hozzád ez méltatlanul kevés lehetne, csak élünk gyanútlanul tovább veled, és várjuk türelmesen a következő találkozástól, hogy újra kitárul az akadémia már mennyei kapuja" - fogalmazott Fekete György.Fodor Tamás (Fidesz) polgármester utalt arra a csaknem 20 évre, amelyet Szokolay Sándor Sopronban töltött. Mint mondta, bár a főváros nyüzsgését maga mögött hagyta, nem veszítette el a közügyek iránti érdeklődését, sem országosan, sem helyi szinten. "Mindenkor számíthattunk támogatására, világos és egyértelmű kiállására a keresztény-konzervatív politizálás és értékrend mellett" – tette hozzá a polgármester. A gyászszertartást követően a soproni evangélikus temetőben helyezték örök nyugalomra a zeneszerzőt.Szokolay Sándor az alföldi Kunágotán született, zenei tanulmányait 1947-ben a Kodály-módszer első fellegvárában, a békéstarhosi gimnáziumban kezdte. 1950-től a Zeneakadémián tanult zeneszerzést. Példaképe Kodály Zoltán mellett Németh László volt. 1957 és 1961 között a Magyar Rádió zenei lektoraként és szerkesztőjeként, majd a hetvenes évek második felében a Magyar Televízió zenei lektoraként dolgozott. 1994-ben egyetemi tanárként nyugdíjba vonult, haláláig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusa volt. Szokolay Sándor mintegy hatszáz művet komponált, hét operát írt, közülük a Vérnász (1964) világsikert hozott, és a mai napig a legsikeresebb magyar zenedráma: tizenkilenc operaházban mutatták be. Munkássága elismeréseként 1960-ban és 1965-ben Erkel Ferenc-díjjal, 1966-ban Kossuth-díjjal, 1987-ben és 2001-ben Bartók-Pásztory-díjjal tüntették ki, 2002-ben megkapta a Corvin-láncot. 1976-tól volt érdemes művész, később a kiváló művész címnek is birtokosa lett. 1998-ban Magyar Örökség-díjat, 2008-ban Prima-díjat, 2011-ben pedig Artisjus-díjat kapott.A zeneszerző december 8-án, soproni otthonában hunyt el. 1994 óta élt Sopronban, ahová már nyugdíjasként a csendesebb életmód, az alkotás, a művészi elvonulás jegyében költözött. 2001-ben Sopron díszpolgára lett.