Szikossy Ferenc 1937. február 8-án született Budapesten. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte egyetemi tanulmányait, majd 1967-ben szerzett egyetemi doktori címet. 1964-től a Legújabbkori Történeti Múzeum, majd jogutódjának munkatársa, 1970-től osztályvezetője, 1975-től főigazgató-helyettese, 1983-tól megbízott, majd 1986-tól kinevezett főigazgatója volt. 1994-től – az intézménynek a Magyar Nemzeti Múzeumba való beolvadása után – főigazgató-helyettesként dolgozott. Munkássága során elévülhetetlen érdemeket szerzett a történeti múzeumok korszerű gyűjteményi szerkezetének kialakításában, a történeti muzeológia mint önálló tudományág kifejlesztésében, az aktív, tárgycentrikus gyűjtési módszerek elterjesztésében.

Számos publikációja jelent meg, emellett több szakmai folyóirat, évkönyv (Történeti Múzeumi Közlemények, Folia Historica, Múzeumi Hírlevél stb.) szerkesztőjeként, illetve szerkesztőbizottsági elnökeként is dolgozott. Országos vezető szakfelügyelőként másfél évtizeden át vállalt fontos szerepet a múzeumi szakág irányításában. Rendezőként, társszervezőként emlékezetes kiállítások, sikeres tárlatok megvalósításában vett részt. Irányította a Magyar Nemzeti Múzeum új állandó történeti kiállításának felépítését, továbbá egyik legfontosabb közreműködője volt a múzeumépület 12 éven át tartó rekonstrukciójának. Munkásságát 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetéssel ismerték el. 2007-ben megkapta a Széchényi Emlékérmet.

Dr. Szikossy Ferencet a Magyar Nemzeti Múzeum saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.