A kötet a szó legszorosabb értelmében szamizdat, hiszen én magam adtam ki, közölte bevezetőjében Debreczeni József, aki első körben a kötetet kiadó Deborjó Kft. ügyvezetőjeként mutatkozott be. „Ez a kötet java a két évtizedes publicisztikai munkásságomnak” – hangsúlyozta a szerző. Az első íráshoz írt mostani, rövid magyarázat szerint az még 1987-ban keletkezett, de csak hat évvel később jelenhetett meg. 1986-ban jelent meg New Yorkban, a Püski Kiadónál Csurka István Az elfogadhatatlan realitása, Debreczeni ehhez írt egy évvel később recenziót, amely a müncheni Új Látóhatárban jelent volna meg. A Debreczeni és az Új Látóhatár között közvetítő Lezsák Sándor azonban „azzal adta vissza a kéziratot, hogy nem volna helyes a szilenciummal sújtott Csurkát támadni” – fogalmaz Debreczeni a Szeretem Platónt… című, végül a Beszélőben, 1993-ban megjelent Csurka-recenzió mostani magyarázatában.

A szerző azt mondta – s ugyanez az előszóban is olvasható: nem változott az idők során, húsz éve is a parlamenti demokrácia híve volt, most is az. „Csak most kétségbeesett híve vagyok” – mondta. Hozzátette: megtiszteltetés számára, hogy Gyurcsány Ferenc megjelent a könyvbemutatón, „a Fidesz-közeli sajtónak lesz majd miről beszámolni”. Úgy folytatta: „remélem, hogy ha Antall József élne, itt lenne”.

A szerző a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) egy 1992-es állásfoglalását idézte. Tizennyolc éve a MÚOSZ azon háborodott föl, hogy hét és fél százalék lett a médiában a kormánypárti sajtó aránya. Debreczeni szerint ez a hozzáállás nem kompatibilis a MÚOSZ mostani állásfoglalásával. Ha az újságíró-szervezet következetes lenne önmagához, sokkal drámaibb hangot ütne meg – vélte Debreczeni. „A MÚOSZ elnöke helyében én nemzetközi sajtótájékoztatót tartanék” – közölte.

A konzervatív-szabadelvű közíró emlékeztetett: 1993-ban Göncz Árpád akkori köztársasági elnök interjút adott a La Stampának, drámai szavakkal féltve a magyarországi szólásszabadságot. Ezt fölemlítve Debreczeni finoman bírálta a volt államfőt, amiért Göncz egy minapi interjúban azt mondta: „A napi politikából már rég kivonultam. Amit kellett, megtettem, idejében.” Debreczeni szerint a három volt köztársasági elnöknek közös nyilatkozatot kelleni kiadnia arról, hogy milyen veszély fenyegeti a szabad sajtót.

Egy ilyen válogatáskötet megjelenésekor fölmerül a kérdés, hogy amit az ember a cikk eredeti megjelenésekor fontosnak tartott, az ma is fontos-e – töprengett Bauer Tamás volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő. Úgy vélte: Debreczeni írásai esetében most is fontos mindaz, amit az elmúl húsz évben írt. Megerősítette Debreczeni állítását: a volt MDF-es képviselő ugyanaz maradt az elmúlt húsz évben.

Bauer számára különösen kedves Debreczeni Szent Ferenc imája című, eredetileg 1992-ben megjelent, a mostani válogatáskötet nyolcvanharmadik oldalán található írása. Az akkor még kormánypárti képviselő szerző ebben azzal az – az MDF-en belül akkorra már erősen elterjedt – állásponttal vitatkozik, mely szerint nem történt rendszerváltás, mivel – szól Debreczeni írásában az idevonatkozó érvelés – „ugyanazok ülnek a vállalatvezetői, az ügyészi, a bírói, a főszerkesztői székekben […]”. Bauer arra hívta föl a figyelmet, hogy Debreczeni álláspontja – vagyis, hogy megtörtént a rendszerváltás – kisebbségi álláspont volt az akkori MDF-ben. Az akkor magát az MDF alelnökeként észrevetető Csurka ugyanis úgy gondolta, hogy húszezer embert le kell cserélni és minden megoldódik. Az az álláspont, hogy húsz éve rendszerváltás volt, most is nagyon fontos – közölte Bauer Tamás.

A volt szabaddemokrata képviselő és ügyvivő szerint ugyanakkor Debreczeni helyzetmegítélése időnként téves volt: Magyarország – restauráció előtt című, a Magyar Nemzet 1994. április 9-i számában megjelent, s a kötet 117. oldalán olvasható publicisztika ugyanis sokkal sötétebben ítélte meg a Magyar Szocialista Pártot, illetve az akkor elkövetkező éveket, mint ahogy az indokolt volt. Ugyanezt Debreczeni is így látja, hiszen tizenhat évvel ezelőtti írása mostani előszavában azt írja: „Utólag nyilvánvaló: sok mindent valóban sötétebbnek láttam a kelleténél. […] A demokratikus pluralizmus elhalására és a hegemonisztikus uralmi szerkezet kialakulására vonatkozó sötét jóslataim csak másfél évtizeddel később: Orbán Viktor és a Fidesz kétharmados győzelmével váltak valóra…”

Bauer az 1989 és 1994 közötti jobboldal megítélése tekintetében is vitatkozott Debreczeni álláspontjával. Mint fogalmazott, Debreczeni írásaiból hiányzik a Kónya-dolgozatnak és az Apák és fiúk című írásnak a kritikája. [A Kónya Imre, MDF-frakcióvezető által jegyzett, 1991. augusztus 24-én kelt, belső használatú munkaanyagnak szánt, de szeptember 9-én a Magyar Hírlap által nyilvánosságra hozott írás egyebek mellett a közszolgálati média beállítottságának megváltoztatását, illetve az afölötti kormányzati ellenőrzést javasolta. Az Apák és fiúk szerzője, az egy hónap múlva MDF-es országgyűlési képviselővé avanzsált Grezsa Ferenc pedig kódoltan zsidózó publicisztikájában arról értekezett a Magyar Fórum 1990. március 31-i számában, hogy a kommunista szülők SZDSZ-es gyerekei (például Bauer Tamás, Haraszti Miklós, vagy TGM) esetében az alma nem esett messze a fájától – Sz. P.] „A Kónya-dolgozattól a mostani médiatörvényig egyenes az út” – vélte Bauer Tamás.

„Örülök, hogy az intellektust és a morált ennyire központba állítja” – jelentette ki Debreczeni írásairól Bokros Lajos európai parlamenti képviselő, volt pénzügyminiszter, aki a szerző három írását méltatta, köztük a Nyílt levél Csurka Istvánnak címűt. Bokros szerint „óriási történelmi tett” volt a Népszabadság 1992. augusztus 27-i számában megjelent Nyílt levél… megírása, melyben Debreczeni Csurkával kapcsolatban a „náci alapvetés” kifejezést használta. („Kövér László a Parlamentben megdicsért érte” – vetette közbe Debreczeni.)

A kötetre, mint esztétikai értékre hívta föl a figyelmet Vörös T. Károly, a Népszabadság főszerkesztője. Azt javasolta az első könyvét kiadó Deborjó Kft. ügyvezetőjének, Debreczeni Józsefnek, hogy a továbbiakban is foglalkozzék a könyvkiadással. Szerinte az időrendben összerakott cikksorozat „önmagában is jelentős teljesítmény”, melynek tovább emelik fényét az utólag, a most bemutatott kötethez írt magyarázó jegyzetek.

Vörös a Két vezér – két mérce? című, a Népszava 2006. november 2-i, általa „nagyon fontos cikknek” nevezett írásra hívta föl a figyelmet. A kötet 318. oldalán olvasható írás azt az állítást igyekszik cáfolni, mely szerint Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor közül az egyik kutya, a másik eb. Vörös szerint a szerző nagy érdeme, hogy amit megjósol, az – sok más közíró, például Lengyel László előrejelzéseivel ellentétben – meg is valósul. „Lengyel László fordított Cassandra, Debreczeni igazi Cassandra” – mondta a Népszabadság főszerkesztője.

Az új médiatörvény szerint ez a könyv 1 milliárd 550 millió forint büntetésre számíthat – mondta Vörös. Hatvankét cikk, cikkenként huszonötmillió forint – tette hozzá. (A kötet összesen kilencvenegy írást tartalmaz. Nyilván Vörös T. Károly számításai szerint ebből hatvankettő az, amelyet a Szalai Annamária vezette Médiatanács elkaszálhat – Sz. P.)

„Jóska megjósolta, hogy Magyarországon nem lesz szólás- sajtó- és véleménynyilvánítási szabadság. Nem látom, hogy mit lehet tenni. Szeretnénk Jóska cikkeit a Népszabadságban továbbra is lehozni” – zárta nem túl derűlátó gondolatait Vörös T. Károly.

A hvg.hu számára interjút adó szerzőnek egy teljesen elméleti kérdést tettünk föl. Afelől érdeklődtünk: ha az áprilisi választáson valami csoda folytán a Magyar Szocialista Párt kapott volna kétharmadot, kevésbé lenne-e szerinte borús a helyzet. Megemlítettünk, hogy az MSZP sem vitte túlzásba a demokratikus elkötelezettséget. Erre példának azt hoztuk föl, hogy Ficsor Ádám úgy lett a Bajnai-kormány polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli minisztere, hogy parlamenti bizottsági meghallgatásakor nem kapta meg a többséget. „Igen, kevésbé lenne” – felelt Debreczeni. Az MDF egykori képviselője azt mondta: egyrészt a parlamenti meghallgatásnak nincs jogi konzekvenciája, másrészt ez a lépés nem mérhető a sajtószabadság vagy akár az Országos Választási Bizottság „rendszerszerű szétveréséhez”. Debreczeni hangsúlyozta: össze kell hasonlítani Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor beszédeit. Előbbi sehol nem tett utalást a 1989-90-ben létrejött közjogi parlamentáris demokrácia kiiktatására, utóbbi igen.

Tekintettel arra, hogy az állítólag tavaszra elkészülő új alkotmányt a kétharmados többség simán életbe léptetheti, de a tervek szerint megváltoztatni csak két egymás utáni parlament kétharmadával lehet, miképp lehet visszatérni 1989 alapelveihez? – kérdeztük. „Teljesen kilátástalannak tűnik a helyzet” – felelte Debreczeni, aki szerint kizárt, hogy kétszer egymás után egyharmad alá kerüljön a Fidesz. „Valami drámai módon lehet csak vége a Fidesz-uralomnak” – tette hozzá. Portálunk újabb kérdésére Debreczeni úgy reagált: „nem tudja elképzelni”, hogy az új médiatörvény ne menjen át. Addig, amíg a Fidesznek „megy a szekér”, szerinte nem lesznek dezertőrök, csak majd ha a párt „népszerűsége komolyan lemegy”.

Szegő Péter