A rendezvényen szó volt a budapesti közgazdaságtudományi egyetemen a 60-as évek második felében Szabó Kálmán rektor által meghonosított reformszellemről éppúgy, mint az Országos Tervhivatal (Németh második munkahelye) és az MSZMP KB közötti ellentétekről. Utóbbiak közül a későbbi kormányfő kiemelte: 1982-ben az OT valós számot prezentált Magyarország külföldi adósságáról, míg a Központi Bizottság megszépített statisztikájában annál 2,5 milliárd dollárral kisebb összeg szerepelt.

Ez volt az első nagy hazugság, amellyel szembesültem politikai pályámon - vallotta meg Németh Miklós. - A második a szovjet atomrakéták kérdése lett. Miután évekig hallottuk azt a moszkvai állítást, hogy a kelet-közép-európai államok területén nincsenek atomfegyverek, 1988 decemberében, már kormányfőként nyertem betekintést abba a dokumentumba, amelyből kiderült: Moszkva igenis telepített nukleáris rakétákat Magyarországra.

Amikor miniszterelnökként 1989 márciusában Moszkvába utazott, három fontos politikai kérdésben akart tiszta vizet önteni a pohárba a Mihail Gorbacsovval folytatott tárgyalásokon: a szovjet csapatok távozása, a nukleáris rakéták kivonása, valamint a nyugati határon húzódó vasfüggöny lebontása. Egyúttal közölte az SZKP KB főtitkárával, hogy Magyarországon a belátható jövőben többpárti választások lesznek. Gorbacsov válasza ez volt: "Amíg én itt ülök ebben a (főtitkári) székben, addig nem lesz újabb 1956", vagyis szovjet beavatkozás Magyarországon. Mihail (Gorbacsovval tegeződött Németh) megtartotta a szavát - mondta el a volt kormányfő -, megbízható politikusnak bizonyult. Nem úgy, mint utóda, Borisz Jelcin, akit a volt kormányfő részeges, kiszámíthatatlan alaknak nevezett, akit markában és zsebében tartott az orosz oligarchia.

Elődje, Grósz Károly hatalmas érdemének tartja ma is Németh, hogy 1988 tavaszán sikerült elérnie Kádár János elmozdítását a főtitkári posztról. Hat hónappal később azonban Grósz megijedt a súlyos gazdasági helyzettől, és lemondott a miniszterelnökségről. Utódának kiválasztása előtt névsorral járta végig a megyei pártbizottságokat, hogy kipuhatolja: a négy jelöltje (Pozsgay Imre, Nyers Rezső, Tatai Ilona, Iványi Pál - utóbbi Grósz vadásztársa volt) közül melyiket tartják a legalkalmasabbnak.

Pozsgay azért esett ki a rostán, mert sokak szerint megosztotta a pártot; Nyerset jó szakembernek tartották, egyúttal viszont túl öregnek; Tatai mint a Taurus vállalat igazgatója a nagypolitikában való járatlansága miatt hullott ki; Iványit meg senki nem vette komolyan - emlékezett vissza Németh, akinek a nevét viszont több megyében is fölvetették Grósznak. Így végül Nyers és ő maradt a lemondani akaró kormányfő listáján. Grósz mindkettőjüket berendelte meghallgatásra, és végül a fiatalabb mellett döntött.

Heftynek arra a kérdésére, mikor érzett félelmet kormányfői pályája során, Németh az emlékezetes páneurópai pikniket említette. Ezt a kormány az ellenzékkel közösen készítette elő, ebből az alkalomból 1989. augusztus 19-én három órára megnyitották a magyar-osztrák határt. Itt akár vér is folyhatott volna, hiszen a KGB egészen biztosan tudott a dologról, így a helyszínre küldhetett volna néhány civil ruhás ügynököt, akik akár lövöldözést is provokálhattak volna - mutatott rá Németh Miklós. Másrészt még létezett a munkásőrség, amely szintén bekavarhatott volna, ám szerencsére incidens nélkül ért véget a piknik.

A volt magyar miniszterelnök a berlini Német-Magyar Társaság vendégeként járt a német fővárosban, ahol hétfőn délután - Markus Meckellel, az NDK utolsó külügyminiszterével közösen - fát ültetett a kancellári hivatal mögötti parkban.