Ambiciózusnak tartja azokat a Tisza-terveket a brüsszeli Bruegel Intézet, amelyek növelnék az állami kiadásokat, miközben csökkentik az adókat. Darvas Zsolt vezető kutató elemzése szerint az új magyar kormánynak meglehetősen szűk jelenleg a mozgástere, aminek több oka is van:
- a távozó kormány által a kampányköltésekkel megcsapolt államkassza,
- az ország ellen jelenleg is zajló uniós túlzottdeficit-eljárás.
A Tisza-programban csak vázlatosan írnak arról, hogyan teremtenének forrásokat a fenti tervekhez. Például a túlárazott közbeszerzések felszámolásával és a pazarlás megszüntetésével, illetve az indokolatlan presztízsberuházások leállításával, de a kutató szerint ennél jóval jelentősebb megtakarítási lehetőségek is lennének. Például:
- A közszolgáltatásokra fordított kiadások visszafogása. Ezek az oktatás, az egészségügy, a honvédelem, a közbiztonság, a társadalombiztosítás, a lakásügy és a kultúra nélkül is GDP 10 százalékára rúgnak, ami kétszerese a többi közép-európai államban jellemzőnek.
- Csökkenteni lehetne az összeszerelő üzemek építését célzó külföldi beruházások nagyvonalú állami támogatását, a maradékot pedig átirányítani olyan tevékenységek felé, amik a termelékenységet javítják, és így segítik a növekedést.
- A befektetői bizalom helyreállítása révén számottevően csökkentők a kamatköltségek – Magyarország fizetett a legtöbbet a felvett hitelek kamatára tavaly az EU-tagok közül –, egyes években akár a GDP egy százalékának megfelelő összeg is felszabadulhat így.
- Az euró bevezetése számottevően csökkentheti az ország kockázati felárát.
A milliárdosokra kivetni tervezett vagyonadót indokoltnak nevezte egy olyan országban, ahol alacsonyak az ilyen adóformából származó bevételek, miközben rekordmagasak a fogyasztási adók, mint a 27 százalékos áfa.
Az elemző figyelmeztet azonban, hogy a korrupció visszaszorítása és a bürokrácia költségeinek csökkentése nem fog gyors eredményeket hozni, ahogy a kamatköltségek csökkenése is csak később jöhet, ennél fogva
elkerülhetetlenek lesznek a politikailag népszerűtlen intézkedések.
Ezeken a tapasztalatok szerint gyorsan túl kell lenni, hogy az így szerzett előnyök még a következő választás előtt megjelenjenek. Ha szakítanak az Orbán-kormány általános támogatási gyakorlatával, és a legrászorultabbakra fókuszálnak a szociális kiadásokkal, az a társadalmi igazságosság mellett a hatékonyságon is javítana.
Az út kétségkívül nehéz lesz, nemcsak az új kormányprogramon, és annak megvalósításán múlik, hanem a hivatalába még az előző kormány által kinevezettek ellenállásán is elcsúszhat.
Hosszú évek után azonban most először van esélye Magyarországnak arra, hogy újraépítse magát, és újra erősebben beágyazódjon Európába.
