A brit törvényhozás úgy döntött, hogy a diktátor vagyonának adója Nagy-Britanniát illeti meg, miközben Líbia kormánya visszaköveteli a befagyasztott vagyont. Nem kis pénzekről van szó, hiszen miután Kadhafi elnököt feldühödött alattvalói darabokra tépték szülőhazájában, az ENSZ határozata alapján 67 milliárd dollárt zároltak. Ennyit tartott európai és észak-amerikai bankokban a Líbiai Befektetési Hatóság. Ennél sokkal nagyobb volt a diktátor vagyona, de erről pontos képe egyedül Szaif al Iszlám Kadhafinak lehetett. A diktátor legokosabb fia, aki Bécsben tanult, apja megbízásából intézte a pénzügyeket. Az államkincstárat a diktátor magánkasszájának tekintette, hiszen már olyan régen volt hatalmon, hogy személyét azonosította Líbiával. Az ország olajgazdagsága és gyér népessége miatt messze a leggazdagabb arab állam volt Észak Afrikában. Szaif al Iszlám Kadhafi tudására a külvilág nem számíthat. Őt milíciák tartják fogva, és ő maga sem kívánkozik nagyon külföldre, mert a hágai nemzetközi bíróság háborús bűnök miatt keresi.

Sarkozy ex elnök sem vágyik Szaif al Iszlám Kadhafi tanúskodására

A magyar származású francia elnök az első olyan államfő, aki ellen korrupciós per indult: méghozzá külföldi megvesztegetés miatt. Szaif al Iszlám Kadhafi a líbiai televízióban bejelentette: megvan az az átvételi elismervény, melyet Sarkozy adott 5 millió euróról. Ennyivel támogatta a jobboldali politikus választási kampányát Kadhafi líbiai elnök. Miután Sarkozyt megválasztották, az egyik első díszvendége nem volt más, mint Kadhafi. A két államfő órákig tárgyalt az Élysée palotában az együttműködésről.

A párizsi kudarc után Líbia az Egyesült Államokat vette célba. A Goldman Sachsnál vásárolt derivatív papírokat, több milliárd dollárért. Mindez elégett a nagy pénzügyi válság idején. "Emiatt elevenen megnyúzunk a családoddal együtt!" - fenyegette meg a Goldman Sachs arab üzletkötőjét Kadhafi kabinetfőnöke. A diktátor bukása után a líbiai állam beperelte a Goldman Sachsot arra hivatkozva, hogy maga az akkori elnök, Blankfein is ott volt néhány tárgyaláson. A Wall Street-i pénzügyi óriás sajnálkozott, de egy centet sem fizetett vissza, mondván, ilyen az üzlet.

Aztán a pénz elkezdett szépen lassan tünedezni. A belga lapok azt írták: már csak 5 milliárd van meg belőle. Kormányválság robbant ki, a miniszterek egymást hibáztatták, majd előálltak a hivatalos verzióval: 14 milliárd euro még mindig megvan Kadhafi zárolt pénzéből, a többit pedig osztalék és kamat kifizetés címen utalták ki. De kinek? - érdeklődött a brüsszeli Politico. A bankszámlák tulajdonosai a legkülönbözőbb helyekre kérték az átutalást: luxemburgi bankok éppúgy szerepeltek, mint az Arab-öbölbeli Bahrein. Vagyis bárki lehetett Kadhafi népes családjából vagy épp azokból a milíciákból, melyek fogva tartják Szaif al Iszlám Kadhafit. A bukott diktátor mindentudó fia állítólag fejből ismeri a számlaszámokat, még hosszú évekkel később is képes felidézni azokat a kódokkal együtt.

"Ben Ali példáját kellett volna követnünk!" - ezt mondta Szaif al Iszlám Kadhafi egy arab újságírónak, aki felkereste őt Líbiában. A szomszédos Tunézia bukott diktátorára gondolt, aki családját egész vagyonával együtt Szaúd-Arábiába menekítette, amint értesült arról, hogy a nagyhatalmak támogatásával megkezdődött az arab tavasz. Tunézia volt az első a sorban, és Ben Ali tudta, az ellenállásnak nincsen értelme, ha a nagyhatalmak a lázadást pártfogolják. Ő maga korábban a titkosszolgálat főnöke volt, és azóta készült a menekülésre, amióta Obama amerikai elnök Kairóban bejelentette az arab tavaszt. Kadhafi az ellenállást választotta, és ez lett a veszte.

Hiába várja vissza Líbia népe és kormánya Kadhafi pénzét, mert a külföldi bankok arra hivatkoznak: akkora az anarchia az országban, hogy nincs kinek visszaadni a pénzt. Jelenleg is harcok folynak Haftar tábornok és a kormány hadserege között. "Líbia nincs, csak az olajvagyon tartja össze a törzseket!" - ezzel ijesztgette a világot Szaif al Iszlám Kadhafi már a bukás szélén. Ő még azt hitte, a világnak szüksége van Líbia olajára. A vagyon már külföldi bankokban pihen, immár nyolc éve befagyasztva, de közben azért magukat megnevezni egyáltalán nem kívánó személyek szépen felveszik az osztalékot és a kamatot. Az érintett nyugati államok pedig megadóztatják mindezt, hogy azután abból fedezzék a Líbiához hasonló "gyarmati háborúkat".