Az amerikai jegybank májusi jelzése, mely szerint hamarosan elkezdi visszavonni a piacokról a likviditást, és emelni az alapkamatot, jókora felfordulást okozott elsősorban a feltörekvő piacokon. A feltörekvő devizák gyengültek, a kötvényhozamok emelkedtek, a tőkeáramlás lefagyott, olyannyira, hogy a Fed végül szeptemberben – látva a törékeny pénzügyi piacokat – vissza is lépett a szigorítástól. Jól látható, hogy a piacok rettegnek attól, hogy lélegeztetőgép nélkül maradnak, az ugyanakkor sehol sincs megírva, hogy miért ne tölthetné be más ezt a lélegeztetőgép szerepet. Mondjuk a Nemzetközi Valutaalap (IMF) – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.

Októberben összeülnek az IMF és a Világbank illetékesei, hogy megvitassák a szervezetek következő időszakra vonatkozó stratégiáját, amely remek alkalmat biztosítana arra, hogy a Valutaalap támogatásáról biztosítsa a Fed hamarosan lassuló pénzpumpája miatt aggódó feltörekvő országokat – véli Gita Gopinath, a Harvard University professzora.

A közgazdász rámutat, hogy a pénz- és tőkepiacoknak az esetek döntő többségében elég egy ígéret, hogy megnyugodjanak – az Európai Központi Bank (EKB) elnöke 2012 júliusában pont egy ilyennel, a "whatever it takes" kezdetű ígérettel stabilizálta az eurózónát –, a lényeg az, hogy az ígéret egy nagyon erős piaci szereplőtől érkezzen, aki elkötelezett és hiteles.

A G-20 országok a Lehman Brothers összeomlását követően például összeültek, és ígéretet tettek arra, hogy biztosítják az IMF számára a szükséges pénzügyi forrásokat, kerül, amibe kerül. Most is valami hasonlóra lenne szükség, vagyis arra, hogy a legerősebb országok odaálljanak az IMF mögé, és megígérjék, hogy ha a Fed szigorodó monetáris politikája miatt bármely feltörekvő ország bajba kerül, akkor az IMF jön és segít. Ehhez természetesen az kell, hogy az IMF előkészítsen olyan hitelprogramokat és hitelkereteket, melyek baj esetén gyorsan és könnyen igénybe vehetők, a G-20 országok pedig megígérjék, hogy annyi pénz lesz, amennyi csak kell.