Az amerikai Yale Egyetem professzora szerint a kabinet tudatosan játszik az államcsődre. Szerinte a Matolcsy–Orbán-duónak jól átgondolt és következetes, egyben igencsak kockázatos a stratégiája. Nem irracionális őrültek kapkodása az első 18 hónap politikája, hanem konzekvens, bár feltehetőleg csak a legszűkebb belső kör által ismert „mestertervet” követ a kormányzat.

Lehet-e józan politikusnak államcsődöt vállalnia, sőt keresnie? Szelényi szerint igen, lehet. Argentína - mint írja - már a kilencvenes években egyre súlyosbodó gazdasági problémákkal küszködött. Nőtt a költségvetési hiánya és az államadóssága. 2001-ben a Standard & Poor’s bóvlira értékelte az államkötvényeit. A történet ideáig félelmetesen hasonlít a görög és a magyar eseményekhez. 2002-ben azután az argentin kormány egyik napról a másikra korlátozta a peso konvertibilitását, a dollár pesoárfolyama 1:1-ről 1:4-re korrigálódott, felfüggesztették az államkölcsönök visszafizetését, és – az IMF rosszallása ellenére – azok újratárgyalását ajánlották a nem különösebben lelkes hitelezőknek, akik elfogadták, hogy a kötvények eredeti értékének csak a 25-35 százalékát kapják meg.

Orbán és Matolcsy. Mesterkednek

MTI / Beliczay László

A peso leértékelése és az így indukált infláció, mint Szelényi írja – a külföldi tőke átmeneti menekülése ellenére – nem mellesleg a gazdag ásványi vagyonra és erős mezőgazdaságra építő argentin gazdaság gyors növekedéséhez vezetett. 2003–2008 között a GDP évente 8-9 százalékkal nőtt, és még 2009-ben sem esett. Erre szoktak mint argentin modellre vagy argentin csodára hivatkozni. A történet annyit a szerző szerint mindenesetre bizonyít, hogy az államcsőd nem feltétlenül a világ vége, a megfelelően menedzselt csőd a válság kezelésének egyik módszere lehet.

Szelényi Iván írását teljes terjedelmében az e heti HVG-ben olvashatják.