Megtámadott a medve, kiderült, mit csináltam rosszul
És az is, hogy mi mentett meg. Hogyan kerüljük el a medvetámadást? Szakértők elemezték a múlt hétvégi, tusnádfürdői kalandomat, hogy biztonságban kirándulhassunk Erdélyben.
Miután épségben megúsztam a medvetámadást, először arra kerestem a választ, hogy hol hibáztam, mit kellett volna tennem, hogy elkerüljem a medvét. Ezt tárgyaló cikkünket itt olvashatja el:
Másodikként viszont így meghökkentő ellentmondás ugrott be:
miért tartja kultúránk a medvét a cukiság szimbólumának?
Személyes interakciónk után ugyanis nyilvánvaló volt, hogy a medve valójában csapzott, ormótlan vadállat, nagy, sárgás fogazattal, aránytalanul busa fejjel és mogorva természettel. Hogyan lett ebből a vérszomjas teremtményből Micimackó, Paddington, szivecskét tartó plüssmaci?
Tapasztalataim fényében ugyanígy akár a nagy fehér cápa is lehetne bumfordi, kedves kulturális ikon.
A témában a legtöbb nyom Michel Pastoureau 2007-es kultúrtörténeti munkája, a The Bear: History of a Fallen King című könyvére mutat. A magyarul ugyan nem elérhető, de A medve – egy bukott király története címen említhető könyv nagyívű kultúrtörténeti munka, amely a kora középkortól elemzi a medvével kapcsolatos nézeteket.
Az elismert, bár egyes pontjain azért vitatott könyv alapállítása, hogy a medve a kereszténység elterjedése előtt fontos, isteni figurának számított Európában. Az okokat a szerző a vadállat emberi tulajdonságaival magyarázza:
a medve is két lábra tud állni, öt ujja van, intelligens, és gondosan neveli bocsait.
A medvekultusz sértette a kereszténység terjesztőinek elképzeléseit, ezért Pastoureau elmélete szerint az egyház tudatos, évszázadokig tartó kampányt indított ellene.
Boris Roessler / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP
A medve alakját démonizálták, a bűnnel, a bujasággal, az ördöggel kapcsolták össze, és a korábbi tisztelet helyét fokozatosan a megvetés váltotta fel. A medve a vásárok szórakoztató figurája lett, amelyet táncoltattak, esetlenségét hangsúlyozták, és csetlő-botló, kétbalmancsos figuraként lett egyre ismertebb.
PR-jának változását segítette, hogy az iparosodó Európában egyre kevesebb embernek volt tényleges tapasztalata medvékkel.
Erről is Amerika tehet
A cukiságvonat következő állomása Amerikában volt. 1902-ben vadászatot rendeztek az akkori amerikai elnöknek, Theodore Rooseveltnek. A kor szokásai szerint a medvét kikötötték, hogy az elnök maradéktalan sikereket érhessen el. Roosevelt azonban sportszerűtlennek érezte a helyzetet, és nem volt hajlandó lelőni a megkötözött állatot.
Az esetet felkapta a kor sajtója, és a Washington Postban ennek kapcsán egy karikatúra is megjelent. Hogy a rajzoló hangsúlyozza az elnök kegyességét, a medvét szokatlan módon ábrázolta. Kerekded, kerek fülű, nagy szemű, üldögélő alak lett a vadból. Szóval pont úgy nézett ki, ahogy ma minden gyerek ismeri a macit.
Roosevelt és az első aranyos maci
Creative Commons
A kép olyan sikeres lett, hogy a világon egyszerre két játékgyártónak is eszébe jutott, hogy plüssállatot alkosson a cuki kis alakból. A New York-i Morris Michtom a plüssmaci elnevezéséhez kérte az amerikai elnök engedélyét.
Így lett terméke Theodore Roosevelt után Teddy bear.
A mackót a vállalkozó kirakta édességboltja kirakatába, és olyan népszerű lett, hogy hamarosan egész vállalkozást indított a Teddy bear gyártására.
A cuki mackó karaktere ugyanebben az időben Németországban is eszébe jutott egy Richard Steiff nevű játékgyárosnak. A játékra egy amerikai kereskedő figyelt fel az 1903-as lipcsei játékvásáron, és rendelt belőlük egy nagyobb tételt. Majd mivel az amerikai vásárlók ekkor már ismerték a Teddy beart, ezen a néven kezdte forgalmazni a német származású mackókat is.
Innentől pedig már nem volt megállás. Jött a Micimackó, Paddington, újabb és újabb plüssök, miközben a természetben az igazi medvék, mit sem tudva a közvélemény alakulásáról, maradtak ugyanolyan vadak, mint azelőtt.
Ha esélye van arra, hogy esetleg összeakad egyikükkel, olvassa el cikkünket arról, hogy miként ússzuk meg a találkozást egy valódi medvével.
Nyitókép: AFP / Antoine Boureau / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP
