A színésznő interjút adott a Magyar Narancsnak, amelyben a váltás okairól is beszélt. „Egyrészt úgy tűnt, hogy a jelen vezetésnek nincs rám szüksége, és az ízlésünk, a művészeti elképzeléseink is egészen eltérőek” – mondta a lapnak, és hozzátette, visszautasíthatatlan ajánlatot kapott, és ez volt a döntő szempont.

Az interjú arra is kitér, hogy a színésznő a Thália-szerződéssel egyben felvállalja-e Kálomista Gábort is (a színház ügyvezető igazgatóját). Szinetár Dóra szerint az Operettszínház balettigazgatójának azaz Apáti Bencének ezerszer durvább megnyilvánulásai vannak közszereplőként. „A kinevezésekor mégsem kérdezte meg senki, miért nem mondunk fel zsidók, melegek, másként gondolkodók, és mindenki, akiket hol burkoltan, hol egyértelműen elítél hetenként egy élő tévéadásban. A Tháliában többek közt Molnár Piroskával, Zayzon Zsolttal, Tamási Zolival játszhatok együtt Béres-, Valló- és Tarnóczi-rendezésekben, ráadásul nagyon tisztességes fizetésért. Ez elsősorban Kálomista Gábor érdeme. A társulat nagyon szereti, és láthatóan a színházba semmit sem visz be az egyéb dolgaiból. Úgy érzem, nem tisztem az életé­nek a közös munkánkon kívül eső részét megítélni.”

Szó esik a szakmai megosztottságról is, amelyről Szinetár elmondta, őszintén szólva nem is tudja, melyik oldal taszítja jobban. ''Az alternatív, szakmailag nagyon is elismert belvárosi színházcsináló, aki alsógatyában, ápolatlanul, vállalhatatlan stílusban küldi el a számára nem szimpatikus másik oldalt a fenébe, vagy a szegény ember messziről jött legkisebb fia, aki hiába vált mára a legbefolyásosabb, mindent eldöntő megmondóemberré, korábbi meg nem értettsége fájdalmától nem tud szabadulni, és kihízott népviseletben, egy szivárványos Feszty-körkép előtt asszisztál ahhoz, hogy térben és időben visszautazzunk valahová, ahol vagy sosem jártunk, vagy ha igen, mindenki szeretné elfeledni. Tessék választani, ezek a lehetőségek" - mondja Szinetár Dóra, és hozzáteszi: szerinte ezért nem szolidáris a többség egyik oldallal sem, csak várja, hogy az egész elmúljon, és az életük, a szakmájuk végre arról szólhasson, amire ők hivatottak.