Még fizettek is az egyiptomiak, hogy templomi rabszolgák legyenek

A település, amelyet Kr. e. 1800 táján alapítottak, virágkorát a Ptolemaioszok alatt élte, amikor fontos vallási központtá vált. A városban rengeteg papiruszt találtak, amelyekből a kutatók megismerhették, hogy miként élték mindennapjaikat Tebtunisz lakói.A rabszolgának szegődők szerződései a templom melletti hulladékgödrök feltárása során kerültek napvilágra, majd Egyiptom, Európa és az Egyesült Államok különböző múzeumaiban kötöttek ki. Kim Ryholtnak, a Koppenhágai Egyetem egyiptológusának sok évi munkájába tellett, míg összeszedte és elemezte a szerződéseket - olvasható a Koppenhágai Egyetem honlapján."A Koppenhágai Egyetem papiruszgyűjteménye sok ilyen szerződést tartalmaz, de legtöbbjük töredékesen maradt fenn. Ahhoz, hogy az egész anyagot átvizsgálhassam, számos intézménybe el kellett látogatnom. Némely esetben a szerződést a szó szoros értelmében megfelezték, az egyik részét az egyetemünkön őrizték, míg a másik felét a British Museumban" - idézte fel a dán egyiptológus.A szerződők egyike például havi két és fél darab rezet kínál fel, hogy Szobek, a krokodilisten templomában szolgáljon. Mások nemcsak saját magukat, hanem gyermekeiket és gyermekeik gyermekeit is rabszolgasorba vetették. A rabszolgaság fenntartásához szükséges pénzt az érintettek vélhetően a szabadidejükben keresték meg, egy Ptolemaiosz nevű írástudó például álomfejtéssel szerzett némi zsebpénzt. Mint Kim Ryholt kifejti, manapság nehéz elképzelni, hogy valaki nemcsak önként vállalná a rabszolgasorsot, de még fizetne is érte, azok azonban, akikről szó van, a társadalom páriái voltak."A szerződők 90 százaléka nem tudta megnevezni az apját, holott ez követelmény lett volna, vélhetően prostituáltak gyermekeiről van szó. A társadalom legalján lévők a templomokhoz szegődve viszont elkerülhették, hogy kivezényeljék őket nehéz fizikai munkára - építkezésekre, csatornaásásra" - magyarázta a kutató. A rabszolgaságnak e fura módja mindössze hatvan éven át, Kr. e. 190 és Kr. e. 130 között létezett, és nincs arra semmi utalás, hogy az egyiptomi birodalom bármelyik más korszakában gyakorolták volna a szokást. Vélhetően a fáraók nem engedhették meg, hogy a grandiózus építkezéseikhez szükséges munkaerő jelentős része kitérjen a közmunka elől.