Örökletes betegség a bőrrák?

Az egyik tanulmány szerint nagyobb a bőrrák kockázata, ha az embernek az egypetéjű ikertestvére ilyen betegségben szenved, mintha a két vagy több petéjű ikertestvérének van ilyen rákja. A másik megmutatta, hogy növeli a bőr rákos megbetegedésének veszélyét, ha valakinek a testvérénél vagy valamelyik szülőjénél találtak különböző, nem melanóma típusú bőrrákos megbetegedést.
 
Különböző tanulmányok már jelezték, hogy a melanóma és más bőrrákfélék családon belül terjednek, de nehéz különválasztani a gének és a környezet hatását. Az ausztráliai brisbane-i Queensland Egyetem kutatói tanulmányukban 125 ikerpárt vizsgáltak, akik közül az egyik testvérnél diagnosztizálták a melanómát. 27 egypetéjű ikerpár közül négynél mindkét testvérnek volt melanómája, a fennmaradó 98 kétpetéjű ikerpár közül viszont csak három esetben diagnosztizálták mindkét testvérnél a halálos bőrrákot.
 
Ezek a számok azt mutatják, hogy ha az ember egypetéjű ikertestvérének melanómája van, az 10-szeresére növeli annak a kockázatát, hogy neki magának is melanómája lesz, miközben a nem egypetéjű ikertestvér durván "csak" kétszeresére növeli ennek esélyét. N. Shekar ausztrál kutató és munkatársai szerint ez azt jelentheti, hogy a megnövekedett melanómakockázat részben a géneknek tulajdonítható. A gének magyarázzák a két ember kockázata közötti különbségek felét.
 
Egy másik tanulmányban, melyet a Kaliforniai Egyetem munkatársa, Shehnaz K. Hussain és kollégái készítettek, a svéd Családi Rákadatbázis alapján mérték fel a betegséggel élők gyerekeinek és testvéreinek kockázatát bizonyos ráktípusokra. Ők azt tapasztalták, nagyobb valószínűséggel alakult ki többféle bőrrák annál, akinek szülőjénél vagy testvérénél valamilyen típusú bőrrákot diagnosztizáltak. Amikor daganat keletkezett a napnak inkább kitett testrészeknél - az arcnál inkább, mint a törzsnél -, a családi kockázat sokkal erősebb volt.
 
Hussain és munkatársai ezek alapján arra a következtetésre jutottak, egy személy családtörténete segíthet az egyén rákkockázatának tanulmányozásában, a genetikai tanulmányok pedig hasznosak lehetnek a lehetséges célok meghatározásánál a betegség megelőzésében vagy kezelésében. A két tanulmány a 2009 szeptemberi Journal of Investigative Dermatology című szakfolyóiratban jelent meg.