A 19. században az ország egyik legismertebb üveggyártó üzeme működött Bükkszentkereszttől nem messze, a festői völgyben az erdő mélyén. Egy pince és két ház romjai, az egyikben egy búbos kemence, valamint egy kút és egy kis temető – ennyi maradt az üzemből és a köré felépült, egykori településből.
A számára oly fontos agrárreformok miatt rendszerint paraszti hátterűnek tartott Nagy Imréről még a legközelebbi barátai sem feltételezték, hogy valaha is vezető politikus válhat belőle. A történelem kereke azonban úgy fordult, hogy magyar miniszterelnök lett, ráadásul kétszer is. Hogyan jutott el a haláláig kommunista Nagy Imre a párt mindenhatóságától az azzal való szembefordulásig? Hősök vagy gonosztevők című sorozatunk újabb része.
A kommunisták saját kádereiket sem kímélték: az 1950-es évek koncepciós pereiben és azok után százakat hurcoltak meg, aminek generációkra kiható traumáját most a gyerekként egykor érintettek idézik fel egy új könyvben. Az egyik drámai történet főszereplői egymást sosem ismerhették.
Lehet mondani, hogy 1956 annyiféle, ahányan részt vettek benne, de igazsága csak egy volt – mondta az ELTE forradalmi bizottságában betöltött szerepéért egykor börtönre ítélt Karátson Gábor a HVG-nek, még 2007-ben. Mivel a 2015-ben elhunyt író, festő szavai ma talán még aktuálisabbak is, mint megjelenésük idején, az interjú újraközlésével is segíteni szeretnénk a tisztánlátást, miután Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója 1956-tal kapcsolatban a hősök emlékét gyalázó nyilatkozatot tett.
Az államadósság visszafizetésének lázában égő román vezetés parancsára a gazdaság lényegében exportra dolgozott, míg a lakosság életszínvonala gyors zuhanásnak indult, és csak a jegyrendszer újbóli bevezetésével lehetett megakadályozni, hogy tömegek haljanak éhen. Mindebből az országot uralkodói külsőségek közepette vezető Ceaușescu-házaspár nem akart észrevenni semmit, így a rendszerbe gyakorlatilag kódolva volt, hogy vérontással fog véget érni. Ami azonban utána következett, máig kényes téma a román történetírásban. Bandi Istvánnal, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos kutatójával beszélgettünk.
A szlovák határ mellett, az aggteleki dombok között bújt meg valaha az a falu, amelynek lakóit tulajdonképpen Horthy Miklós hobbija miatt telepítették ki. Házaik helyén ma temetői keresztekre hasonlító jelzés mutatja, hova vitték őket, de az egykori iskola épülete beavatja az erre tévedt vándort a település különleges múltjába.
Mindenki tudja, hogy az Andrássy út 60. a nyilasok, majd az ÁVO székháza volt, de azt kevesen, hogy néhány száz méteres körben hetven épület szolgálta a kommunista terrorszervezetet. Bemutatjuk az egykori államvédelmi negyedet.
A nagyfokú eladósodás gazdasági centralizációért kiált, ám a nehézségek újra a felszínre hozzák a soha meg nem oldott nemzetiségi ellentéteket. Az ország egységének élő szobraként működő Tito halála után pedig az ország hosszú távon történő, stabil vezetése is lehetetlen feladattá vált. Prof. dr. Hornyák Árpáddal, a PTE Modernkori Történeti Tanszékének vezetőjével és a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársával beszélgettünk.
Lettországban, a Rigai-öböl csücskétől, a Kolka-foktól nyugatra kezdődik a Lív partvidék. A Balti-tenger erdős, homokos tengerpartját már nem a névadó nép lakja, de kultúrájukat és a magyarral rokon nyelvüket egy kis közösség azóta is aktívan ápolja.
75 évvel ezelőtt, 1949. október 7-én alakult meg az a négy évtizedig létezett ország, amelyet Német Demokratikus Köztársaság néven ismertünk. Kis híján annyi idő telt el a megszűnése óta, mint amennyi ideig fennállt, de a demokratikus értékrend pusztításában elért eredményei mindmáig hatnak, miként azt az egykori területén most lezajlott választások, a demokratikus Németország ellen szavazók hatalmas tömegei igazolják.
Vannak, akik az 1848-as honvédsereg 175 éve kivégzett vezetőit egy etnikailag sokszínű, tulajdonképpen nem is magyar társaságként szeretik beállítani, míg mások a vértanúk igaz magyarságát szeretik hangsúlyozni, még azokban az esetekben is, amikor ennek nyomát sem találni. Mit tudunk az Aradon kivégzett katonatisztek nemzeti identitásáról és hogyan illeszthetők bele szerbhorvátok, németek, illetve örmények a korszak magyarságképébe?
A társadalom – nem kis részben a még évekig tartó megtorlások súlya alatt – illúzióit vesztve a Kádár-rendszerben elfogadta a realitásokat, szinte kollektív amnéziába esett, elfeledte 1956-ot s annak ellenállóit. Ez a gondolkodásmód csak 1989-ben változott meg valamennyire, például Orbán Viktor Nagy Imre újratemetésén mondott beszéde után. A forradalmárok dicsőséget vonta kétségbe Orbán Balázs interjújában, erősítve ezzel a Kádár-kori narratívát.
Onnan lehetett tudni, hogy valami komoly baj van a Szovjetunióval, amikor a boltok polcairól a senki által nem szeretett tengerikáposzta-konzervek is eltűntek. Ukrajnában rendszerváltás helyett államfordulatról beszéltek, az országot súlyos gazdasági krízis rengette meg, és még George Bush elnök is azt tanácsolta nekik, hogy talán nem a legjobb ötlet elszakadniuk a Szovjetuniótól. Fedinec Csilla történésszel, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársával beszélgettünk.
A Bakony északi lankái között bújik meg az egykor nagy szőlő- és gyümölcsültetvényekkel teli Zsörk, amelyben még az 1990-es évek elején is laktak, mára azonban teljesen elnéptelenedett. Kis temploma azonban évente egyszer, pár órára még mindig életet lehel a faluba.
Orbán Balázs hazaáruló muszkavezető. De nem azért, amit '56-ról mondott, hanem azért, mert azzal állította párhuzamba Oroszország Ukrajna elleni agressziója után kialakult helyzetet. Vélemény.
A kiegyezés utáni időszak hatalmas kulturális és urbanisztikai feltámadásának csúcspontja volt a Magyar Királyi Operaház megnyitása 140 évvel ezelőtt, 1884. szeptember 27-én. Két élő ember életnagyságú szobra várta a megnyitó fenemód előkelő közönségét. Az egyik a főzeneigazgatóé, Erkel Ferencé volt, a másik Liszt Ferencé, akinek a művét viszont kicenzúrázták az ünnepi előadásból. A megnyitón így ő csak szoborként jelent meg. Az ünnep a nézőtéren fényes volt és sikeres, azon kívül viszont véresen botrányos.
A rendszer a totális elnyomásban hitt, a magyar példától eltérően nem voltak beépített kulturális szelepek, ráadásul a szocialista blokk összeomlásának idején a nemzetiségi problémákkal is szembe kellett néznie. A humorra ellenségként tekintő, sótlan, szigorú csehszlovák szocializmus bukásáról Krajcsír Lukáccsal, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos munkatársával beszélgettünk.
Új sorozatunkban bemutatjuk a keleti blokkban végbement rendszerváltások, rendszerváltozások, rendszerváltoztatások történetét. A mostani részben a Német Demokratikus Köztársaság, vagyis az NDK felbomlásához vezető folyamatokat beszéltük át Slachta Krisztina történésszel, a téma kutatójával.
A Gánt melletti erdőben egy kis temető emlékeztet arra, hogy itt valaha település volt. Sírkeresztjeinek többségén ugyanaz a dátum szerepel: 1945. március 16. Ekkor lőtték le a szovjet katonák a Kápolnapusztán talált szinte összes férfit. A cikk a hazai eltűnt falvakról szóló sorozatunk első írása.
1854. szeptember 14-én indult el a krími háború már valóban a Krímben zajló fejezete. 89 hadihajó, 300 szállítóhajó 62 ezer fős nemzetközi, francia, angol, török sereget érte el a Krím félszigetet Jevpatorijánál. (Normandiában 1944-ben 24 ezer katona szállt partra, persze egészen más körülmények között.) A háború, amelyben körülbelül egymillió ember halt bele, felborította a Szent Szövetség Waterloo után kialakított világrendjét. Lehetővé tette az egységes Németország, Olaszország és Románia megszületését, az oroszországi jobbágyfelszabadítást és Magyarországot is elindította a kiegyezés felé vezető úton. A krími háború volt az átmenet a hagyományos és a modern háború között.
