#szex

„Azt kérem csak a szerencsésebb sorsú emberektől, hogy egy kicsit sorolják hátrébb a saját kényelmi szempontjaikat” – Interjú Papp Réka Kingával

Szexmunkásokkal, szexet vásárló emberekkel, kutatókkal, érdekképviselőkkel is beszélget hamarosan megjelenő új könyvében, amely nem szakkönyv, inkább érdekfeszítő olvasmány, „a hétköznapi olvasónak szóló szociográfia”. Erről és a szexmunkaszemlélet körüli vitákról is kérdeztük Papp Réka Kingát.




Hova lett a szex az életünkből?

Hétköznapok, feladatok, problémák, logisztika, stressz, vagy épp a napi monotónia nem éppen vágykeltő hatásúak. A napi huszonnégy órányi tennivaló észrevétlenül távolít el minket az intimitástól, a minőségi szextől. Nincs rá tér, lehetőség, idő, energia. Valami mindig fontosabb, sürgősebb, egy idő után teljesen megfeledkezünk arról, hogy mire is vágyott volna a testünk-lelkünk. Tudjuk egyáltalán mire vágyunk?


Weiler Péter: Ha őszintén beszélünk a szexről, az anyagiakról miért nem?

Valóban prostituáltakat toboroz Magyarország legújabb, botrányokat kavaró társkeresője, a Puncs.hu? Kerítés vagy őszinte társkeresés az, ami arról szól, hogy már az első randin szóba kerülnek a pénzügyek? És hol van az Európai Unió, továbbá Hernádi Zsolt, Mol-vezér pénze a projektben? Weiler Péter, a gazdag férfiak és az ilyenekre vágyó nők közötti kapcsolatokra szakosodott társkereső ügyvezetője szerint a Puncs.hu pusztán a nemzetközi trendeket követi, és egy létező társadalmi jelenség netes megfelelője. Interjú.












Megmondom, a fütyi hová kerül, és akkor utána jó?

Felmérések szerint ott, ahol komoly szexuális nevelést kapnak a gyerekek, sokkal később és felelősebben kezdenek el szexelni. A biológiaórán tanultak nálunk sokszor megkésve érkeznek, a szülőknek, tanároknak pedig rendes kifejezéseik sincsenek a téma elmagyarázására. Érdemes-e megvédeni a gyereket a korai ismeretektől? És egyáltalán, mi az, hogy korai?