A sámánok a XXI. század új pszichiáterei? Ezzel a címmel közöl alapos beszámolót a sámánok és az üzleti világ kapcsolatáról a tekintélyes francia lap, a Madame Figaro.
Aligha van, aki vitatja, hogy egyre nehezebb egyszerre helyt állni otthon és a munkahelyen: a legtöbb munkavállaló vagy hullafáradtan esik haza a munkából, vagy hazaviszi a munkát, otthon pedig soha nincsen jelen. Pedig ha felborul az egyensúly, az hosszú távon súlyos problémákhoz vezethet. Miért becsüljük alá a túl sok munka, a rossz munkahelyi hangulat káros hatásait? És mi történik, ha hazavisszük a stresszt?
Mi jut eszébe elsőként Finnországról? Ideje, hogy mostantól a szaunázás, a Mikulás, a rénszarvasok és a magas színvonalú oktatás mellett a sisu fogalma is beugorjon. A sisu köré épülő filozófia és életmód segít átlendíteni magunkat a nehéz helyzeteken, elviselhetővé, sőt örömtelivé teheti a kényelmetlen szituációkat, és olyan elképesztő teljesítményekre ösztönözhet, mint a téli úszás a 2 fokos Balti-tengerben vagy egy 2400 kilométeres ultramaraton. Tanuljunk a finnektől!
Van a fokozott külső-belső elvárásnak egy olyan szintje, amely összeroppantja az embert. És miközben a kor, amelyben élünk, mind nagyobb teljesítményt követel, egyre többen küzdenek kiégéssel. A csapda az, hogy gyakran éppen azokat a hivatásuk iránt elkötelezett embereket sújtja, akik a legnehezebben vagy a legkésőbb ismerik fel, hogy kiégtek. Az ilyen emberek ugyanis nem nagyon tudnak úgy gondolni magukra, mint akik "megtörhetőek", ezért csak küzdenek tovább a fokozódó nyomással, hiszen "meg tudják csinálni". A kiégés szerencsére megelőzhető, illetve kezelhető állapot, amennyiben tudatosítjuk, hogy létező veszélyként leselkedik ránk.
Burnout – ezt az angol kifejezést használják a franciák is arra, hogyha valaki úgy érzi, semmi értelme sincs annak, amit csinál. Franciaországban a munkavállalók 56%-át fenyegeti ez a veszély, állapítja meg egy friss tanulmány, melyet a párizsi Le Figaro ismertet.
Ez a szintű kimerültség akkor következik be, mikor az ember egész lényével tiltakozik a külső elvárásokkal szemben. Ilyenkor ez az ellenállás már mindennapos lelkiállapottá válhat.
Sok időt, pénzt és energiát fektetünk az ideális otthonunk megtalálásába, a lakásunk, a házunk karbantartására, hiszen fontos számunkra, hogy az egész napos távollét után jól érezzük magunkat. De mennyit törődünk azzal a hellyel, ahol a napunk nagy részét töltjük? Ha a munkahelyünkön már hétfőn reggel a pénteket várjuk, egyszerűen csak több pihenésre van szükségünk, vagy ennyi már nem lesz elég, mert a kiégés tüneteit mutatjuk? – Geszvein Erika szakpszichológus írása.
Egy átlagos munkanapon több mint két óránk telik „üresjáratként” – 60 percenként ugyanis nagyjából hétszer szakítjuk meg azt, amin éppen dolgozunk, különböző külső tényezők miatt. A folyamatos figyelemelterelődés és az esetleges, szervezeten belüli átrendeződések állandó stresszforrást jelentenek, amelyek kihatással vannak magánéletünkre is: ingerültek vagyunk, rosszul alszunk, vagy éppen nincsen étvágyunk. A jó hír az, hogy néhány egyszerű gyakorlattal megkönnyíthetjük mindennapjainkat. Az alábbi összeállításban dr. Sharon Melnick stresszkutató módszerei közül mutatunk be hatot.
Januárban mindenkinek depresszív visszatérnie a munkába, de ha már vasárnap este émelyeg a hétfő gondolatától, érdemes elgondolkodnia a váltásban.
Miért kell ahhoz mobilalkalmazás, hogy valaki meditáljon pár percig?
Mindenki jól jár, ha egy cég elengedi a dolgozóját alkotói szabadságra. Nálunk még ritkaság.
Felmondani vagy másik állást keresni sokak helyzetében túl kockázatosnak tűnhet, de mit lehet tenni, ha az embernek, már a munkahely felé közeledve összeszorul a gyomra? A Google egykori karrier-tanácsadójának van néhány tippje.
„Ha egy oroszlánt kölyökkora óta ketrecben tartasz, hiába nyitod ki az ajtót a már felnőtt állat előtt, a hatalmas ragadozó félénken visszahátrál, és nem mer kilépni” – ezzel a példával indokolta minapi döntését Mark Douglas, a SteelHouse nevű kaliforniai vállalat vezetője.
Rengetegen esnek a megélhetési vállalkozás csapdájába, amikor is ugyanazt az eredményt egyre nagyobb energiával érik el, és a kiégés veszélye mellett nem marad idejük az életre. Így juthatunk túl a rossz megoldáson, és építhetünk magunknak élhető vállalkozást.
Pontosabban az új munkaügyi törvény megadja a jogot a dolgozóknak, hogy lecsatlakozzanak a netről és ne foglalkozzanak munkaügyekkel, ha egyszer már letették a lantot.
280 000 font, vagyis több mint 110 millió forint kártérítést követel egy francia férfi a volt munkáltatójától, mert túl sokat unatkozott munka közben. A tétlenségre ítélés mint a munkahelyi zaklatás egyik formája.
Karosi – így hívják azokat japánban, akik a túlmunkába halnak bele. Tavaly több mint 1400 dolgozó karosi lett. A pozitív visszajelzés hiánya borzalmasan kártékony. A helyzet azért is drámai, mert néhány év alatt tízszeresére nőtt a halálba hajszoltak száma, mindennek persze gazdasági következményei is vannak, hiszen a cégeknek komoly kártérítéseket kell fizetni az elhunytak hozzátartozóinak. A japán kormány most talán lép.
Egy amerikai egészségügyi vállalatnál 500 dollárral megtoldják azoknak a fizetését, akik bizonyítani tudják, hogy 20 napig egyhuzamban 7 óránál többet alszanak.
Tanárokat kértek arra, hogy vessék alá magukat különböző pszichológiai vizsgálatoknak, amelyek komoly egyezést mutattak a kiégéssel és depresszióval küzdők között.
