#gasztronómia



Mautner Zsófi: Egyáltalán nem igaz, hogy a vidéki konyha a hús krumplival

Új szakácskönyvvel jelentkezett Mautner Zsófi, aki, bár bevallottan a nemzetközi, egzotikus fűszerekben gazdag, ázsiai és közel-keleti ízek rajongója, ezúttal egy alföldi falu, Kunmadaras gasztronómiai örökségéből merít. Ami egyben családi örökség is, a gyerekként ott töltött nyaraknak, a nagyszülők verandás házának emléke, a pompás húsleveseké, a sparhelten készülő kacsasülté és a roppanós barackbefőtteké. Egyebek között arról beszélgettünk vele, hogyan lehet visszahozni a nosztalgiával átitatott ízélményeket, elképzelhető lesz-e fügével, amit régen a barackos gombóc jelentett, és hogy miért kegyetlen a téli falu. Interjú.


Most tényleg érdemes lencsét enni, de nem a pénz miatt

Ahogy sokan a halat szinte csak karácsonykor fogyasztják, a lencséből készült ételek újévkor értékelődnek fel. Január elsején szinte kötelező lencsét enni, különben a babona szerint nem áll pénz a házhoz. Bár semmilyen módon nem bizonyított, hogy meg lehet gazdagodni egy kiadós lencsefőzelék elfogyasztásától, mégis minden évben készítjük, mellé pedig sertéshús dukál, hiszen a disznó kitúrja a szerencsét. Itt van minden, amit a lencséről tudni érdemes.





Hasbeszélő: Francia konyha és némi didergés a Vízivárosban

Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Vízivárosban hárítottuk a karácsonyt.


Kocsonyát csak türelemmel lehet csinálni

Télen legalább egyszer érdemes nekivágni a kocsonya készítésnek. Ha nem esszük meg a zsíros részeket, pláne nem nagy karéj kenyérrel kísérjük – hanem például savanyúsággal –, akkor még csak nem is hizlaló étel. Bónuszként pedig kitűnő kollagénforrás, és mennyivel finomabb mint a különféle porok.


Édes élet a bejglin túl: a babka talán megsül otthon, a panettone pékeknek is feladja a leckét

Bár a bejgli népszerűsége töretlen, és ez így is van rendjén, az édességre és újdonságokra éhesek már egy ideje felfedezték maguknak a babkát és a panettonét is. A babkát egyre többen sütik meg otthon is, a panettonét viszont jobb profikra bízni, mert még a legtapasztaltabb pékek is izgulnak, hogy sikerül-e. A stollen forradalma még várat magára, de érdemes egy próbát tenni a németek marcipános gyümölcskenyerével is.


A tökéletes kijevi csirke receptje

Gyors, mégis ízletes hétköznapi vacsorára vágyik vagy épp ünnepi alkalomra varázsolna feledhetetlen ízeket az asztalra? Mindegyik alkalomhoz jó fogás a csirke. A Csupa csirke című könyv 65 csirkés receptet mutat be a különböző nemzetek konyhájából. Íme egy recept a könyvből.


Sárközi Ákos Michelin-csillagos séf: Tarhonyából zseniális rizottót lehet főzni

"A családban nem én vagyok az első konyhafőnök, hiszen a 102 éves kort megélt nagymamám a Népszabadság egykor menő éttermében dolgozott" - mesélte a HVG-nek Sárközi Ákos, Michelin-csillagos séf. 2010-ben kérték fel, hogy vezesse a Borkonyhát - amely négy év múlva csillagot szerzett -, pár év múlva pedig a Textúrát, amelynek társtulajdonosa is. Tartja, hogy a gasztronómia és a kortárs képzőművészet rokonságban áll egymással, festőművész feleségével inspirálódnak is egymás munkájából. De hogyan születnek az ételkompozíciói és mit hozott neki, hogy zsűritagként szerepelt a Konyhafőnök című tévéműsorban? Portré.


Fúziós halászlé: így lehet variálni a szegedit a bajaival

Mindenki a saját maga által készített halászlevet szereti a legjobban, hitbeli kérdésekről pedig nem érdemes vitatkozni. Mégis megtesszük, hiszen minden évben előkerül egy újabb recept: a legjobb, a tökéletes, a bevált. Jól szétszedjük, megvitatjuk, és persze arra jutunk, hogy mégis a miénk a legjobb.






Hasbeszélő: Különös uzsonna a Tabánban egy rekedt kakassal

Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Tabánban, az Attila úton.