A jelenlegi bizonytalanoknak azonban csupán töredéke mozgósítható a választásig hátralévő hónapban, így a választás eredménye nem rajtuk fog múlni, hanem a meglévő tábor összetartásán.
Ez csütörtöktől minden óvodára érvényes, az államiakra is, de elég furcsa szövegkörnyezetben rendelték el.
Családi veszekedés a Pride ügyében, kínos csend a vasárnapi ebédnél – a politikai nézetkülönbségek egyre gyakrabban jelentkeznek a szülővel, házastárssal, gyerekkel, közeli hozzátartozóval való kapcsolati konfliktusként, és akár a család széteséséig vezethetnek. Különösen igaz ez Magyarországon, hiszen az autoriter, populista rendszerek az identitás részévé teszik a politizálást. Mit tanácsolnak a szakértők, tényleg működik, ha a megosztó témákról egyszerűen nem beszélünk? Meddig lehet alkalmazkodni az önazonosságunk megtartása mellett? Kell az azonos értékrend egy működő kapcsolathoz?
Furcsa határterületen mozog Magyarország a világ értéktérképén. Nagyobb összefüggésben pedig azt mutatja az adatsor, hogy sok országban visszatér egy meghaladottnak vélt gondolkodásmód.
Ahhoz, hogy ne üres és teljesíthetetlen célokat tűzzünk ki magunk elé, ismernünk kell saját értékrendünket, és emellett jövőképre is szükség van. A jövőkép egyfajta világítótorony: segítségével menet közben újra és újra ellenőrizhetjük, milyen irányba tartunk.
Kisebbfajta csodavárás előzi meg az új Nemzeti alaptanterv megjelenését, már elkészült annak a vitaanyaga, de még csak nagyon szűk kör ismeri. Annyit tudunk, hogy hazafias lesz, erkölcsileg is nevel, és persze a kornak megfelelő műveltséget írja le. Na, és? Minden tanterv ilyen.
