Aki azt hiszi, tudja, hogyan kell elaltatni egy gyereket, az vagy blöfföl, vagy naiv. Az egész sokkal kevésbé a szülői stratégiákon, mint a szerencsén múlik - írja Apapara című könyvében Szél Dávid gyakorló pszichológus. Szerkesztett részlet.
Traumák, veszteségélmények, soha be nem töltött hiány: a szeretetteljes kapcsolatok mellett zömmel ez köszön vissza a mai apageneráció gyerekkori tapasztalataiból, emlékeiből, amelyekből most könyv is született. Van, aki nem tud megszabadulni a démonjaitól, a látott mintázatoktól, a többség pedig egyáltalán nem akar olyan lenni, mint amilyen az apja volt. Hogyan lehet apaként jól jelen lenni a gyerek életében? Miként lehet jó szülőnek maradni, ha válásra kerül a sor, és elkerülni, hogy a gyerek váljon a manipuláció, a dominanciaharcok eszközévé? Hogyan válhat az érzésekről való beszéd is példamutatássá? Erről is beszélgettünk az Apák című kötet szerkesztőivel, Tóth Adorjánnal és Street Gábor Hubával.
Az anyák megérdemlik, hogy a párjuk ott legyen velük a szülés utáni első napokban, és az ne a "lerészegedésről meg a másnapról szóljon" – írja Puskás-Dallos Peti a tejfakasztóról élénk vitát kiváltó posztjában.
Az SOS Gyermekfalvak felmérése szerint az apák fele úgy érzi, nincsen elég időt a gyerekével, és továbbra is kisebb arányban veszik ki a részüket a gyereknevelésből. Ugyanakkor valamiért jobban tolerálják a munkahelyek, ha a férfi hiányzik a gyerek miatt, mintha a nő.
Az apaság – vagy éppen annak a gyásza, hogy valaki nem válhat apává – ugyanolyan fontos téma, mint a nőknél az anyaság – mutat rá Cziglán Karolina pszichológus a Férfiak gyermek nélkül című könyvről írott ajánlójában.
Mi vezetett ahhoz, hogy nem lettek apák? – tizenhat férfi meséli el történetét Tanács Eszter új, Férfiak gyermek nélkül című kötetében. Az interjúalanyok csak anonim módon vállalták, hogy beszélnek, a szerző nőkről szóló hasonló könyvének szereplői névvel szerepeltek.