Ki számít gyerekmunkásnak?

Az ILO statisztikái szerint a világméretű törvényi tilalom ellenére több mint 200 millió (5-17 éves életkor közötti) gyereket kényszerítenek munkára világszerte. Az évezred elejétől csökkenő tendenciát mutatott a gyermekmunka, s ez bizakodásra adott okot, hogy teljesülhet az az 1999-es célkitűzés, mely szerint 2016-ig felszámolják a gyermekmunka legrosszabb formáit. A gazdasági válság következtében azonban a folyamat megfordulhat, ugyanis a családok megélhetése a kiskorút az egészséges fejlődését veszélyeztető munkavégzésre, s a vele többnyire együtt járó kiszolgáltatottság elviselésére kényszerítheti. A kormányok ezért hathatós intézkedéseket kell hozniuk a leginkább kiszolgáltatott korosztály védelmében.
 
Az ILO a munkaerőpiacon 12 éves kor alatt megjelenő minden gyermeket gyerekmunkásként tart számon. 18 éves kor alatt a heti 14 óra feletti munkavállalást tekinti gyermekmunkának, amelyet a fiatal jövőbeli munkaerő-piaci és életesélyei szempontjából erősen károsnak tart. A nemzetközi szervezet hosszú távú célja 2015-ig a 14 éves korig kötelező közoktatás elterjesztése. Ha a lánygyermekek munka helyett tanulhatnak, olyan ismereteket szereznek, amelyek majd javítják gyermekeik egészségi állapotát, nagyobb esélyt adnak nekik az életben maradásra. A dolgoztatott kiskorúak hetven százaléka a mezőgazdaságban tevékenykedik. 

A gyermekmunka legfőbb oka a szegénység. A megélhetésért munkára kényszerült gyermekek legtöbbje éhbérért dolgozik, anyagi és szellemi nyomorban él, megaláztatásoknak, az elemi szociális és orvosi ellátás hiányában súlyos betegségeknek van kitéve. Több millió leánygyermek esik a rosszul fizetett házi cselédmunka csapdájába: ezeket a gyermekeket a szexuális erőszak és a gyermekkereskedelem is fenyegeti. A munkára fogott gyermekek több mint fele ázsiai, s rossz a helyzet Afrika Szaharától délre eső részén is, ahol minden hatodik kiskorú dolgozik.
 
Becslések szerint több mint nyolcmillió gyermeket rabszolgaként tartanak. A gyermekmunka felszámolása a nemzetközi prostitúcióban és a drogkereskedelemben lenne a legsürgetőbb, mert ezek a gyermekre, a családjára és a társadalomra egyaránt veszélyt jelentenek. A gyerekfoglalkoztatás azonban nem mindig minősíthető negatív jelenségnek, hiszen a szülők üzletében való kisegítés, vagy a betakarításban való közreműködés az életre nevelés szerves részének is tekinthető.

Magyarországon a gyermekfoglalkoztatást 1840-ben szabályozta először az Országgyűlés. Jelenleg munkavállalónak csak a 16. életévét betöltött személy jelentkezhet, s minden 18 éven aluli foglalkoztatott fiatal munkavállalónak számít, akire külön szabályok vonatkoznak. A törvényes körülmények között megszervezett, 15 éves kortól lehetséges szünidei diákmunka nem minősül szabálytalan foglalkoztatásnak. A diákmunkásokat nem szabad túlóráztatni, továbbá éjszakai műszakban, veszélyes munkakörökben sem lehet őket alkalmazni.