#vélemény


Nyáry Krisztián: Barbárokra várva

Szerzőnk világvége-licitet lát és azt, hogy a szorongás kultúrája pár év alatt minden egyéb világnézetet maga alá gyűrt. S persze itt a koronavírus, amely egyre kevésbé tárgya a racionális diskurzusnak.


Révész: A pestisesek karácsonya

Gondolatok szabadságról, hitről, Krisztusról és a klasszikus zenéről. Van-e karácsony, amely összefog, és mit gondoljunk arról az állami hivatalnokról, aki kirekeszt, de végül maga szorul ki a keresztényeket és nem keresztényeket összefogó karácsonyból.




Fliegauf Bence: A Siratófal üres

2020 volt az az év, amikor alapvető kérdések kerültek mérlegre és alapvető kérdéseket kellett újragondolnunk, írja filmrendező-forgatókönyvíró szerzőnk.



Csaba László: Minden másképp lesz?

Vélhetőleg az egyes társadalmak kulturális szintjén és civil társadalmának életerején múlik, hogy a válság idején részben elkerülhetetlenül megindult állami-kormányzati terjeszkedés tartós irányzat marad-e, írja szerzőnk.




Majtényi László: A szamuráj éve

Már megbuktak, de még nem buktak meg - szerzőnk állításában első látásra belső ellentmondás látszik, ám a következőkben pontosan kibontja, mire gondol.



Szilágyi Ákos: Saját sivatag

2010-ben szabadságom, 2020-ban biztonságom maradékát veszítettem el. Nem egyedül – egy egész országgal együtt. A veszteség traumatizál és gyászmunkát von maga után: fel kell dolgozni. Aki nem képes leválasztani életét az elszenvedett veszteségről, megreked a gyászállapot sivatagában – kezdi a lapunk felkérésére készült, halvány reményt felcsillantó esszéjét a költő, esztéta.