Sokszor bármennyire is szeretnénk megúszni a hétköznapi rutintevékenységeket, köztük a reggeli készülődést vagy a napi oda-vissza ingázást, ezekre korántsem kell kötelező rosszként, idegesítő időrablásként gondolnunk, sőt! – Márky Ádám mindfulness trénerrel beszélgettünk.
Mi a közös egy vállalkozás vezetőjében, egy multinacionális környezetben dolgozó alkalmazottban, egy kimerült kisgyermekes édesanyában és egy éjszakai ügyeletet vállaló orvosban? Nem csak az, hogy mind sokat dolgoznak, és az életük néha pusztán a napok egymásutánjának túlélése, de az is, hogy mind egyensúlyoznak a munkán kívüli szerepeik között, mert amellett, hogy dolgoznak anyák, apák, barátok, feleségek vagy férjek is az ezekkel járó feladatokkal együtt. Ha munka közben legszívesebben otthon lennénk, amikor pedig hazaértünk, az agyunk még a munkahelyi dolgokon jár, valójában sehol sem tudjuk a jelenlét boldogságát megélni – Geszvein Erika tanácsadó szakpszichológus írása.
„Az addikció legtöbbször öngyógyítás vagy inkább menekülés. Legyen szó bármilyen függőségről, minden esetben igaz, hogy a megküzdési repertoár egy kényszeressé váló viselkedés ismétlődő mintázatává silányul. Mi hát a megoldás? Hogyan érhetünk el tudatmódosulást, tudattágítást addiktívvá váló életstílus nélkül? Az egyik lehetséges út a mindfulness-meditáció” – Dr. Kapitány-Fövény Máté írása.
Mindig rohan, sosincs ideje? Nem az időbeosztáson, a képességeinken vagy a csapatunkon múlik minden: ha van valami, amitől hatékonyak leszünk, akkor az a jó koncentrálóképesség.
Annak ellenére, hogy az irodában okos eszközök tucatjával körülvéve tárgyalunk és kommunikálunk, agyunk most is az evolúció évmilliói során konzerválódott, ősrégi gondolkodási mintát követ. Érzéseink, érzelmeink, elvárásaink, előítéleteink erősen befolyásolják gondolkodásunkat, sokszor anélkül, hogy észrevennénk. Mit tehetünk ez ellen?
